Nem szeretne személyes találkozót? Tanácsadásunk már online is elérhető! Tudnivalók

A koronavírus-járvány akkor robbant ki, amikor a magyar egészségügyben csak komótos szárnypróbálgatásokkal próbáltak a digitalizáció irányába mozdulni. A kényszerhelyzet miatt néhány nap alatt kellett felvenni a ritmust a távgyógyítás terén. Elemzők szerint a hirtelen jött reformoknak hosszan tartó hatásuk lehet a koronavírus után, ami mindenki számára jó hír.

A Qubit ismeretterjesztő portál alapos összeállítást közölt a távgyógyítás, vagyis a telemedicina jövőjéről, ami olyan reformokat hozhat, amik tehermentesíthetik az orvosokat, illetve leszámolhatnak a tévés csodadoktorokkal és Dr. Google-lel (az öndiagnózis egyik kedvelt eszköze a legnagyobb keresőoldal).

A járvány miatt gyorsan kellett átállniuk az orvosoknak a távgyógyításra, minimalizálva ezzel az orvos és páciense közti kontaktust. A Magyarországon is jelen lévő Teladoc telemedicina-szolgáltató szerint az USA-ban naponta több mint 15 ezer videós konzultációt folytattak le már márciusban – azóta ez a szám még magasabb lehet. (A Teladoc egyébként a privát egészségbiztosítások egyik jelentős hazai ellátásszervezője is, nem csak orvosi call centert üzemeltetnek.)

Április végén nálunk is megjelent egy kormányrendelet, ami kimondja, hogy innentől a betegnek nem minden esetben kell személyesen jelen lennie, ha ez orvosilag igazolt távolmaradást jelent, viszont a tb attól még fizeti az ellátást. Ez olyan területeket érint, mint a távdiagnosztika, a leletek kiértékelése vagy a receptfelírás.

Az online rendelés több szempontból is hasznos: segít fenntartani az izolációt, ami egy járvány idején nagyon fontos. Védi az orvost és a beteget, és nem tesz ki olyat veszélynek, aki csak gyógyszert szeretne felíratni magának. A veszélyeztetett életkorban lévő (65+) orvosok is folytathatják így a praktizálást

Eddig is voltak már előrelépések

Kétségtelen, hogy a koronavírus-járvány felkészületlenül érte a magyar egészségügyet, már ami a digitális szolgáltatásokat illeti. Viszont az elmúlt években így is történtek előrelépések, amik most gyorsabb tempóban fejlődhetnek ki.

2017. november 1-jén például bevezették az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) nevű e-egészségügyi rendszert Magyarországon, melyhez a háziorvosi szolgálatok, járó- és fekvőbeteg-ellátó intézmények és az összes gyógyszertár csatlakozott. Mire volt ez jó? A beteg adatai ezentúl egy központi adatbázisból elérhetőek. Megjelentek olyan elektronikus szolgáltatások, mint az eRecept, az eBeutaló vagy az eKórtörténet. Ezek mellé ún. digitális önrendelkezés is társult: a beteg megnézheti az adatkezelési naplójában, kik fértek hozzá az adataihoz.

Az eRecept esetében például személyes találkozó nélkül is fel tudja írni az orvos a receptet. A betegnek csak be kell fáradnia a patikába, majd magát azonosítva egy taj-szám alapján megkapja a gyógyszerésztől a felírt készítményt. Az eRecept nem terjed ki a vényen rendelhető termékek teljes körére, de a vényköteles, valamint tb támogatással vényen rendelhető gyógyszereket teljes körűen kezeli. Ez év márciusától a gyógyszerkiadás szabályai is változtak:

az eRecept segítségével bárki kiválthatja hozzátartozója, ismerőse, barátja gyógyszereit a taj-szám bediktálásával.

Kit hívhatok, ha magánorvosra van szükségem?

A privát egészségbiztosítások jelentős része már a járvány előtti években is biztosított 0-24 órában elérhető orvosi call centert – ezeknek a fenntartását intézik olyan szolgáltatók, mint a Teladoc vagy a Europ Assistance. A mostani különösen jó alkalom, hogy elgondolkodjunk egy egészségbiztosítás elindításán.

De az egészségbiztosítási csomagokon kívül is találunk telemedicina-szolgáltatókat. Az Aegon biztosítóval partnerségben lévő MediCall két perc ingyenes hívást tesz lehetővé bárkinek (mielőtt fizetőssé válik), hogy telefonon vagy videón keresztül beszéljen orvossal. Saját bevallásuk szerint áprilisban már 60 ezer felhasználójuk volt, és naponta 50-60 fizetett telefonos konzultációt folytattak le.

Vagy ott van a DokiApp, „az online orvos”, ami azt ígéri, hogy fél óra alatt összeköt egy orvossal vagy egy pszichológussal. A konzultáció ára 5 ezer forint, ami ugyan borsosnak tűnik, de egy szakorvosi konzultáció a magán-egészségügyben a 20 ezer forintot is meghaladhatja – persze csak ha nincs privát egészségbiztosításunk.

A Magyar Szoptatási Tanácsadók Közössége már 96 tanácsadót, szoptatási ambulanciát és szoptatást támogató baba-mama csoportot sorakoztat fel a honlapján, akikhez videós formában lehet fordulni szoptatási tanácsokért. A tanácsadás hossza 90 perc és 3 óra közt alakul, az akkreditált szoptatási tanácsadók egyéni díjszabás alapján dolgoznak.

De nem ez az egyetlen telemedicina-szolgáltatás, ami várandós anyukáknak szól: a PregnaScan a terhesség teljes időtartama alatt egy orvosi csapat monitorozza a kismamát. Van itt minden, amiknek a modern elvárások szerint lennie kell: bluetooth-on keresztül kommunikáló okoseszköz, telefonos applikáció, felhőben futó elemző algoritmus és persze hús-vér orvosok, akikkel online lehet konzultálni. A teljes szolgáltatási csomag díja 100 és 300 ezer forint között alakul.

Mennyi marad meg ezekből az intézkedésekből?

A magán-egészségügyi szolgáltatók már évek óta élnek a digitalizáció adta lehetőségekkel, így biztos, hogy ezek a koronavírus-világjárvány után is velünk maradnak, sőt várhatóan tovább bővülnek, és még kifinomultabbá válnak.

Hogy az állami egészségügyben mi fog történni, az egy jó kérdés, de a kényszeredett reform hátha tartós eredményeket ér majd el. Amit az EESZT-vel és az eRecepttel elkezdtek, azt most azzal a fontos lépéssel egészítették ki, hogy a betegnek nem is kell minden esetben személyesen találkoznia az orvossal, sok időt spórolva ezzel magának és az orvosának, és a higiéniai szempontokat se felejtsük el. Ha ezek megszokássá válnak, akkor egy esetleges következő járvánnyal is hatékonyabban fel tudnánk venni a harcot, ez pedig nem mellékes szempont.

Elégedetlenebbek az egészségükkel a 30 és 40 közötti férfiak, mint a nyugdíjasok – derült ki egy kutatásból. Az alábbiakban megmutatjuk, milyen orvosi szűrések javasoltak rendszeresen a harmincas korosztálynak.

A harmincas éveikben járó férfiak a legelégedetlenebbek az egészségükkel, derült ki az egyik legnagyobb magyar nyelvű egészségportál, a HáziPatika.com felméréséből. Különösen azért meglepő ez az eredmény, mert velük szemben a 65 feletti válaszolók inkább pozitívan nyilatkoztak az egészségi állapotukról.

Az eredményre magyarázatként szolgálhat, hogy az emberek 30 felett szembesülnek először egyes egészségügyi problémákkal,

mint például mozgásszegény életmód miatti hátfájás, vagy a stressz hatására jelentkező alvászavarok és fejfájás, vagy a Magyarországon népbetegségnek számító magas vérnyomás.

Bár sokakat elkeseríthet, ha először tapasztalja, hogy a szervezete már nem mindig működik úgy, mint 20-21 évesen, 30-40 között még ezek a folyamatok tudatos életmóddal hamar lelassíthatók. Ez persze nem könnyű, hiszen a legtöbb embernek ezek az évek a munkáról és családalapításról szólnak, így nehezen marad idő és energia arra, hogy magukra is figyelmet fordítsanak, pedig a túlhajszoltság már eleve magában hordozza az egészségügyi problémák kockázatát.

Az egészséges életmód része az orvosi vizit is

Amikor egészségmegőrzésről van szó, legtöbbször az egészséges táplálkozás és a rendszeres testmozgás kerül szóba, de legalább ennyire fontos az egészségügyi szűréseken való részvétel is. 30 felett már érdemes évente legalább egyszer elmenni egy általános állapotfelmérésre (akkor is, ha éppen nem érezzük magunkat betegnek), illetve olyan szakorvosi szűrésekre, amikről úgy gondoljuk, számunkra fontosak lehetnek.

A komplex állapotfelmérés klinikától függően különböző vizsgálatokat tartalmazhat. Tipikusan megvizsgálják a szívet (például 3 dimenziós EKG-szívképet készítenek) és a vérkeringést, a tüdő állapotát, tesztelik az esetleges allergiákat. A legtöbb általános felmérés tartalmaz laborvizsgálatot, ilyenkor a vérből és a vizeletből vett mintákból következtetnek a fontosabb szervek állapotára, valamint ellenőrzik, hogy a veszélyesebb kórokozók kimutathatók-e a szervezetben.

A laborvizsgálatok során egyrészt megmérnek olyan általános értékeket, mint a vércukor, a koleszterin vagy a húgysav szintje. Ezek magas szintje általában az egészségtelen táplálkozással függ össze, és hosszú távon krónikus betegségek (például diabétesz, szívpanaszok, köszvény) kialakulásához vezethet, jó esetben viszont diétával visszaállíthatók a normális szintre.

A laborokban vizsgálnak emellett olyan funkciókat, amelyek kulcsfontosságúak lehetnek számos súlyos betegség diagnosztizálásában. Ilyen például az anti-TPO szint, amiből, ha túl magas, a pajzsmirigy rendellenes működésére lehet következtetni. A vérkép elkészítésekor ellenőrzésre kerülő egyéb értékek, például a hemoglobin- és bilirubinszint, a vörös- és fehérvérsejtszám alapján többek között a máj állapotára lehet következtetni, de az abnormális értékek akár krónikus gyulladásos betegségre vagy rosszindulatú daganatra is utalhatnak.

A laborban kimutatható makroértékek akkor hasznosak, ha az orvos képes akár több év leleteit összehasonlítani. Így kiderülhet, konkrétan a páciens számára milyen értékek számítanak normálisnak, és mi mozdult el az idő során – ezért is érdemes tehát rendszeressé tenni a látogatásokat.

Speciális szűrések személyre szabva

Ami a szakorvosi viziteket illeti, a magyarországi betegségstatisztikák alapján a legszükségesebbnek a keringéssel kapcsolatos szakorvosi vizsgálatok, a kardiológiai, angiológiai, azaz ér-specialista és hematológia vizsgálatok lehetnek.

A férfiak körében igen gyakoriak a prosztata betegségei (a prosztatarák a férfiaknál a második leggyakoribb ráktípus, de 60 éves kor alatt ritkán alakul ki), ezeket urológiai szűrésen lehet időben kimutatni. A nők számára fontos a rendszeres mellrákszűrés az önvizsgálaton túl is, és mindkét nem számára érdemes évente egyszer bőrgyógyászati anyajegyvizsgálaton részt venni az esetleges kezdődő melanóma (bőrrák) kiszűrése érdekében.

Emellett egyénenként változhat, kinek milyen szűrésre lehet szüksége. Az egészségre veszélyes munkakörben dolgozóknak gyakran kötelező is az üzemi orvosi vizit, de másoknak is érdemes átgondolni, személyesen milyen rizikófaktorok érintik. Érdemes számításba venni például azt, hogy a családunkban milyen betegségek fordultak elő, hiszen számos betegségre való hajlam örökölhető. Több hazai magánklinikán már elérhetők komplex rizikóelemzések, amelyeken kimondottan azt vizsgálják, milyen betegségekre kell leginkább odafigyelnie az embernek.

Mit fedez az egészségbiztosítás?

Ugyan sok szűrővizsgálat elérhető az állami ellátásban is, ma már a magánklinikákon jóval magasabb színvonalú és szélesebb körű vizsgálatok érhetők el. Erre talán a laborvizsgálatok jelentik a legjobb példát: számos magánklinikán komplex, speciális vizsgálatok elvégzésére is alkalmas labor működik, míg a legtöbb állami laborban csak a rutinvizsgálatokra vannak meg a feltételek, a speciális vizsgálatokra (például genetikai vagy endokrinológiai szűrésre) országszerte csak néhány központban van lehetőség.

Emellett a laboratóriumi és szakorvosi szűrésekre általában csak háziorvosi beutalóval lehet bejutni, amit nem biztos, hogy megkapunk, ha éppen nincs panaszunk (kivételt jelentenek ez alól az alkalmanként meghirdetett szűrőprogramok). A magánklinikák beutaló nélkül is részt vehetünk szűréseken, akár már az időpontkérés után egy-két nappal.

A magánklinikákon persze a vizsgálatok sincsenek ingyen. Ha rendszeresen szeretnénk szűrésre járni, érdemes egészségbiztosítást kötni. Ezek általában 100 százalékban fedezik a legtöbb egészségmegőrzés szempontjából fontos szűrővizsgálatot, és további előnyük, hogy ha a szűrésen kimutatnak valamilyen betegséget, annak kezelését is finanszírozzák.

Mennyibe kerül az egészségbiztosítás?

Az egészségbiztosítás egyik negatívuma, hogy – az életbiztosításhoz hasonlóan – az életkor itt is befolyásolja, mennyit kell fizetnünk havonta. 50 év felett havi 13 ezer forintnál, 40 év felett havi 10 ezernél kezdődnek a biztosítások, viszont 30 és 40 év között akár havi 9 ezerből megúszhatjuk a havi díjat.

Tagadhatatlan tény, hogy az étrend jelentősen hozzájárul az egészségünk megőrzéséhez. Nincs azonban olyan diéta, amivel a nullára lehetne csökkenteni az egyes krónikus betegségek kialakulásának esélyét.

Világszerte egyre jobban figyelnek az emberek arra, hogy helyesen táplálkozzanak, ami önmagában nagyon jó hír, hiszen az egészségmegőrzés fontos része a helyes táplálkozás. A rossz hír, hogy a köztudatban rengeteg tévhit kering azzal kapcsolatban, milyen is az ideális étrend. Az elmúlt néhány évtizedben a táplálkozási tanácsadás hatalmas iparággá vált, az életmód-magazinok kis túlzással hetente kapnak fel újabb, egészségmegőrzőnek nevezett diétákat, az ésszerűtől (például a mediterrán vagy a japán diéta) az egészen extrémekig terjednek (nyershús-diéta), amelyek ráadásul egymásnak gyakran ellentmondanak, így az ember csak kapkodhatja a fejét, melyiket kövesse.

Mit mond az orvostudomány?

Amit mindenképpen érdemes észben tartani, az az, hogy a divat-diéták és az ilyen témájú könyvek, blogok és egyéb útmutatók nagy részét nem orvosok, hanem lelkes laikusok készítik el, ezek általában nem hosszú évek tudományos kutatását tükrözik.

Ha megpróbáljuk megítélni, hogy egy-egy népszerű diéta (pl. paleo, vegetáriánus, vegán, keto) egészségmegőrző voltát, érdemes azt összehasonlítani az Egészségügyi Világszervezet étrend-ajánlásaival.

A WHO szerint a felnőttek számára kiegyensúlyozott, a napi kalóriaszükségletet (ez kiszámolható például ezzel a kalkulátorral) fedező étrend ideális, ami nagy vonalakban az alábbiakat tartalmazza:

  • Gabonák és keményítőt tartalmazó zöldségek (pl. burgonya).
  • Hüvelyes zöldségek.
  • Gyümölcs, zöldség.
  • Állati eredetű fehérjék (hús, hal, tojás, tejtermékek).

A WHO (persze korántsem teljes körű) ajánlása szerint érdemes limitálni az energia-bevitelt zsiradékokból, és preferálandók a telítetlen zsírok (pl. halból, olajos magvakból, olívából, napraforgóból, szójababból) a telítettekkel (egyéb állati zsírok, pálmaolaj, kókuszolaj) szemben. Javasolják továbbá a cukorbevitel és a sóbevitel csökkentését, és azt, hogy lehetőleg minden nap fogyasszunk el kb. 400 grammnyi zöldséget vagy gyümölcsöt, lehetőleg nyersen vagy párolva.

Amitől rosszabbul érezzük magunkat, valószínűleg nem is tesz jót

A divatos diéták közül ezeknek az elveknek például egyből ellentmond a vegán étrend. Közelebb áll hozzá valamivel a paleo diéta, ami szintén sok zöldség, magvak és állati fehérjék fogyasztását írja elő, ugyanakkor valószínűleg több állati zsírt tartalmaz a javasoltnál.

A szénhidrátbevitel csökkentése a célja az Atkins-, illetve az úgynevezett ketogén diétának, ami általánosságban jó cél, hiszen sokan fogyasztanak túlságosan sok szénhidrátot (például tészták, fehér kenyér, édességek és cukros üdítők formájában). Ugyanakkor a szervezetnek szénhidrátra is szüksége van, a túl sok zsír és fehérje pedig hosszú távon ártalmas lehet. A magas fehérjetartalmú diétákat követők gyakran panaszkodnak hasmenésre vagy székrekedésre, levertségre és fáradtságra –

ha egy diéta elkezdése után ilyesmiket tapasztalunk, az biztos, hogy nem annak a jele, hogy egészségesebben étkezünk.

Olyan diéta valószínűleg nem létezik, ami minden ember számára ideális. Tulajdonképpen az egészségmegőrzés szempontjából nem is maga a táplálék a fő kérdés, hanem hogy az milyen értékeket eredményez a szervezetben. Amire leginkább érdemes figyelni, az a koleszterinszint, a vércukorszint és a vérnyomás, valamint az olyan tápanyagok szintje, mint a kalcium, a jód és a különböző vitaminok. Ezeket orvos értékelheti ki, és ez alapján tehet javaslatot az adott személynek megfelelő étrendre. Például egy magas vérnyomásra hajlamos embernél szükséges lehet a sóbevitel csökkentése, míg akinek nincsenek ilyem problémái (például mert genetikailag kevésbé hajlamos rá, vagy sportol), egészséges maradhat ugyanannyi sóbevitellel, ami másnál már kockázatos.

A diéta még kevés az egészséges élethez

Fontos azt is észben tartani, hogy bár egyes krónikus betegségek kockázata jelentősen mérsékelhető megfelelő táplálkozással, nullára mégsem csökkenthető a kockázat semmilyen diétával. Példaként vizsgáljuk meg, mit tud az orvostudomány a rák kialakulásáról. Ez Magyarországon különösen releváns, hiszen az EU-s országok közül hazákban kiugróan súlyos problémát jelentenek a daganatos betegségek.

A tudományos konszenzus szerint az egészségtelen étkezés több ráktípus kialakulásának esélyét is növeli. Kimutatható az összefüggés például a feldolgozott sertéshúsok fogyasztása, a zöldségben, gyümölcsben szegény étkezés és a vastagbél-, valamint a hasnyálmirigyrák kialakulása között. Emellett több ráktípus esetében rizikófaktor az elhízás, a magas vércukorszint, csakúgy, mint az alkoholfogyasztás és a dohányzás.

Ugyanakkor a WHO szerint a rák fajtáinak mindössze 30-50 százaléka előzhető meg életmódbeli döntésekkel. Az egészségügyi világszervezet szerint messze a legfontosabb életmódbeli rizikófaktor a dohányzás, az összes, rák okozta halálozás 22 százaléka vezethető erre vissza. Vannak még ezen kívül egyéb, nehezen elkerülhető rizikófaktorok, mint például a nagyvárosi légszennyezés. A rák bizonyos fajtái nem a rákkeltő vegyületek testbe jutására vezethető vissza, hanem kórokozókra: a méhnyakrákot például a HPV-fertőzés, a gyomorrákos esetek nagy részét a Helicobacter pylori nevű baktérium okozza. Sok ráktípus kockázatát pedig az öröklött hajlam növelheti jelentősen.

Ennél is kijózanítóbb megállapítás szerepel egy 2015-ben megjelent tanulmányban: a 69 országban végzett kutatás arra jutott, hogy a rákos betegségek 66 százaléka előjel nélkül, az ismert rizikófaktoroktól függetlenül alakul ki. A sejtosztódáskor, véletlenszerűen jelenik meg egy hibás génváltozat, ami burjánzani kezd, rosszindulatú daganatot alakítva ki. A kutatás szerint például a tüdőrákot okozó mutációk 65 százaléka vezethető vissza környezeti faktorokra (elsősorban a dohányzásra), míg egyéb ráktípusok (mell, prosztata, csont) esetén ez az arány csak 15 százalék. A számítás persze ennél bonyolultabb, hiszen a daganat kialakulásához egyszerre több mutációnak kell jelen lenni, de a kutatók szerint összességében a véletlen szerepe nagyobb a rák kialakulásánál, mint az életmódé.

A szűrővizsgálatok nem helyettesíthetők

Számos további, Magyarországon is gyakori betegség létezik még, amit nem lehet megelőzni egészségesebb életmóddal, étrenddel. Ilyenek a különféle, kórokozók által terjesztett betegségek, ezek közül hazánkban a gyomor és a bélrendszert érintő fertőzések jelentik a legnagyobb problémát. Magyarországon és az egész fejlett világban egyre gyakoribbak az obstruktív légúti betegségek (COPD), amelyeket a tüdőszűréseken lehet korán diagnosztizálni és igen hatékonyan kezelni. Ez utóbbi betegségek részben a dohányzásra vezethetők vissza, de annak ellenére egyre több az ilyen megbetegedés, hogy a dohányzás világszerte visszaszorulóban van – a növekvő légszennyezés viszont így is ront a helyzeten.

A diéta és az egészséges életmód így is fontos

A diéta és az egészséges életmód valóban hatalmas pluszt jelentenek az egészségmegőrzésben, és a (különösen az idősebb korra várható) életminőséget is jelentősen javítják. Azonban valamennyi esély akkor is marad a betegségek kialakulására, ha az ember egyébként mindent megtesz azok elkerülésére. Az egészségmegőrzésnek a megfelelő életmód mellett hatékony eszköze a szűrővizsgálatokon való részvétel.

A háziorvosi vizitek, az állami egészségügyben kérhető vizsgálatok és a kampányszerű szűrések (pl. tüdőszűrés, mellrák-szűrés) mellett a magánegészségügyben is rendelkezésre áll több lehetőség. A nem biztosított páciensek számára több privát intézményben választhatók úgynevezett laborcsomagok, ahol kedvezményes áron, általában egy-egy betegségcsoport kockázatát mérik fel laborvizsgálat keretében. Ha éves, vagy annál gyakoribb vizsgálatokat szeretnél, már érdemes lehet egészségbiztosítást kötni, ezek ugyanis általában teljesen fedezik többféle szűrővizsgálat árát (például tüdőszűrés, vérvizsgálat, rákszűrés, nőgyógyászati és urológiai szűrések).

Súlyos hiányosságokat tárt fel az Állami Számvevőszék (ÁSZ) a sürgősségi betegellátásban: a jelentés szerint nem biztosított, hogy a betegek az egészségi állapotuk által indokolt időn belüli ellátást megkapják. A legnagyobb problémát a hosszú várakozási idő jelenti, és a vizsgált időszakban a mentők kiérkezési ideje is romlott.

Az ÁSZ még nyáron publikálta átfogó jelentését a sürgősségi betegellátás helyzetéről, amelyet 2015 és 2017 között felvett adatok, többek között orvosok és betegek körében végzett felmérések alapján készítettek. Ahogy az ÁSZ elnöke a jelentés közzétételekor fogalmazott: a sürgősségi betegellátás alanyi jogon jár mindenkinek, ehhez az ellátórendszerhez tartozik minden életmentő, illetve a súlyos vagy maradandó egészségkárosodás megelőzését biztosító, valamint a súlyos fájdalmak csillapításához szükséges kezelés.

A sürgősségi ellátás elemei (ide tartozik a mentés, az ügyeleti tevékenység és a kórházi sürgősségi ellátás) valamilyen vészhelyzet elhárítására irányulnak, vagyis a konkrét eset, illetve a beteg egészségi állapotának súlyossága határozza meg – emiatt pontosabb lenne sürgősségi helyett vészhelyzeti ellátásról beszélni. Emiatt komoly probléma, hogy a sürgősségi ellátásban is leginkább a hosszú várakozásra panaszkodnak a betegek.

Kapacitáshiány, bürokrácia

Az ÁSZ lakossági felmérésének eredménye szerint azoknak, akik igénybe vettek valamilyen sürgősségi ellátást, a túlnyomó többsége elégedett volt a kezelés színvonalával, de az ellátáshoz való hozzájutás időtartamával és a tájékoztatással már nem. A megkérdezettek alig harmada (30,3 százalék) mondta azt, hogy kevesebb, mint 15 perc alatt megkapta a sürgősségin a betegbesorolást, a válaszolók 23,3 százaléka 15-30 percet, és 36 százalékuknak fél óránál többet kellett, hogy várjon. Ebben persze még nincs benne az az idő, amit a beteg az orvosra várakozva, vagy amit a mentők kiérkezéséig kell, hogy kivárjon.

Utóbbi a felmérés szerint az esetek több, mint felében meghaladta a 15 percet: a válaszolók 36,4 százaléka válaszolta azt, hogy 15-30 perc között értek hozzá, 12,1 százalékuk pedig azt, hogy fél óránál is többet kellett várnia a mentőre. A lassan kiérkező mentők aránya egyébként jelentősen nőtt a korábbi évekhez képest, annak ellenére, hogy a vizsgált időszakban javult a mentőszolgálat rendelkezésére álló infrastruktúra. Új mentőállomásokat építettek, új mentésirányítási rendszert vezettek be, és új mentőkocsikat szereztek be, így 12,9 százalékkal nőtt a 100 ezer lakosra jutó mentőautók száma. A probléma oka inkább az, hogy egyszerűen mentőorvosból nincs elég a sok pályaelhagyó és az általános munkaerőhiány miatt. A meglévő mentősök a tűrőképesség határáig túlterheltek, előfordul, hogy a körzetükön kívüli eseteket is ki kell szolgálniuk, például vidéki városokból kell, hogy Budapestre jöjjenek.

A kapacitáshiány mellett a sürgősségi ellátást akadályozza a nehézkes betegregisztrációs rendszer. Jelenleg a mentők addig nem indulhatnak újabb betegért, amíg a kórház nem vette át a páciensüket, így előfordul, hogy egyszerre 4-5 mentő is várakozik az intézmény előtt. Ez főleg azért probléma, mert

becslések szerint a sürgősségi osztályokra érkező betegek mintegy 60 százalékának egyáltalán nincs szüksége azonnali ellátásra, a maradék 40 százaléknak viszont 4 órán belül orvoshoz kéne jutnia.

Őket aztán hátrébb is sorolják, amikor a kórházakba érkeznek, de nehézkes bürokrácia értékes időt vesz el azoktól, akiknek valóban azonnali kezelésre van szüksége. Hozzátartozik azonban a teljes képhez,hogy sokan azért jelentkeznek „fölöslegesen” a sürgősségi centrumokban, mert estig dolgoznak, és a munkaidejük után már nem tudnak elmenni a háziorvoshoz, nincs nyitva a közelükben a szakrendelő, vagy hónapokat kellene várniuk egy hasi ultrahangra. Előfordul, hogy maguk a szintén túlterhelt háziorvosok küldik a betegeiket sürgősségire.

Már működnek a magánmentők

Tavaly nyilvánosságra került egy terv a sürgősségi rendszer átalakítására. Eszerint a sürgősségi központokban speciálisan képzett diplomás ápolók állnának munkába, az ő feladatuk lenne, hogy a mentővel hozott betegeket 5, a saját lábukon érkezőket 10 percen belül osztályozzák. A kevésbé súlyos eseteket úgynevezett „akut alapellátási egységhez” irányítanák, ahol nem orvos, hanem mentőtiszt és ápoló várja őket, akik fájdalomcsillapítót, infúziót, beutalót adhatnak nekik. Emellett (mivel a betegek gyakori panasza, hogy nem tájékoztatják őket arról, milyen ellátásra van szükségük) a kórházakban lenne egy diszpécser is, aki a betegek informálásáért és a dokumentációért felel.

Egyelőre nem tudni, hogy a tavaly elkészült tervet felhasználják-e a sürgősségi ellátás átalakításakor. A koncepció egyik akadálya lehet az, hogy rengeteg új szakembert kellene munkába állítani, miközben a kórházak már most súlyos orvos- és ápolóhiánnyal küzdenek.

A vészhelyzeti ellátás ma Magyarországon alapvetően állami szolgáltatás, egy-két magánklinika azonban már van, ami a sürgősségi járóbeteg-ellátáshoz hasonló szolgáltatást nyújt. Szemben a klasszikus vészhelyzeti ellátással, amely állampolgárságtól és biztosítottsági státusztól függetlenül mindenki számára elérhető, a magánklinikákon a sürgősségi ellátás is pénzbe kerül, amit a beteg vagy esetileg, vagy privát egészségbiztosítása segítségével fizethet.

Privát sürgősségi intézmény például a budapesti Emineo Magánkórház, ahol időpont nélkül, járóbeteg-rendelésként nyújtanak traumatológiai ellátást. Munkaidőn túl nyújt sürgősségi ellátást a FirstMed: a magánklinikát telefonos ügyfélszolgálaton lehet bármikor elérni, ezután az orvos szükség esetén akár házhoz is megy, vagy a rendelőben fogadja a beteget. Megemlítendő még a Medicover Emergency nevű csoportos (jelenleg csak vállalati ügyfeleknek elérhető) egészségbiztosítási csomagja, amely a kórházi ellátáson túl sürgősségi mentőellátást is biztosít az ügyfeleknek.

Sokat beszélünk arról, mibe érdemes fektetni a megtakarított pénzünket – részvényalapba, állampapírba, nyugdíjpénztárba stb. Arról ritkábban esik szó, miből lehet megtakarítani, pedig a magyar családoknak általában nagyobb dilemmát okoz ez, mint a legjobb hozamú befektetés kiválasztása. Az alábbiakban bemutatjuk, milyen kiadásokra költünk a legtöbbet, és ezek közül melyek azok, amelyekből érdemes lefaragni.

Vannak olyan kiadások, amelyekből eleve nem igazán lehet spórolni. Az Eurostat legfrissebb, 2017-ben felvett adatai szerint a magyar háztartások kiadásai nagyrészt ilyenekből állnak: a teljes büdzsé 37 százalékát teszik ki az élelmiszerkiadások és a lakhatás költségeinek (lakbér, rezsi, közös költség) fizetése. További 4,2 százalékot tesznek ki egy átlagos családban az egészségügyi ráfordítások, de viszonylag sokat, a jövedelmünk 13,2 százalékát költjük közlekedésre is.

Növekvő költségek

Ezek a költségek várhatóan a jövőben is jelentős részét teszik majd ki a háztartások kiadásainak. Élelmiszerre már 2017-ben is az EU-átlagnál jóval magasabb arányban költöttünk, az elmúlt egy évben pedig átlagosan 3,5 százalékkal nőtt az élelmiszerek ára. Lakhatásra az EU-átlagnál kisebb arányban költünk, aminek fő oka, hogy a magyarok viszonylag kis része él albérletben, népszerűbb megoldás a saját lakás vásárlása önerőből vagy lakáshitellel. Ugyanakkor a magyar városokban folyamatosan nőnek a lakbérek: tavaly országszerte átlagosan 5,1 százalékkal lettek drágább az albérletek, Budapesten pedig ennél is magasabb lehet az emelkedés.

Az egészségügyi kiadások, azon belül a magánorvosi ellátás már egy olyan tétel, amiből egyes családok lefaraghatnak. Magánorvosi szolgáltatásokra évről évre több pénzt fordítunk, és a kezelések és vizsgálatok költségeit nagyrészt nem biztosítók állják, hanem a páciensek nagy része nem magánbiztosítók fedezik, hanem a páciensek nagy része személyesen, alkalmanként fizet a klinikákon egy-egy alkalom után. Szakorvosi konzultációkért, diagnosztikai vizsgálatokért akár 12-25 ezer forintot is elkérhetnek, a komolyabb kezelések, például egynapos műtétek pedig ennél is jóval költségesebbek lehetnek. Ehhez képest jelentős összegeket takaríthatunk meg, ha egészségbiztosítást kötünk, amelyek rendszerint fedezik a magán járóbeteg-ellátás, a diagnosztikai és laborvizsgálatok, illetve az egynapos beavatkozások díjait is. Ezek havi ára jellemzően 5-8 ezer forintál kezdődik, de a beteg életkorától és egészségi állapotától függően magasabb is lehet a költség.

Rengeteget költünk cigire és italra

Amivel a magyar családok mindenképpen jelentős összegeket spórolhatnak, az a különböző káros szenvedélyek elhagyása. Először is a dohányzásról és az alkoholfogyasztásról érdemes beszélni, ezekre ugyanis átlagosan több pénzt fordítunk, mint az egészségügyi kiadásokra, a gyermekek oktatására, ruházkodásra és lakberendezésre. Magyarországon egy átlagos háztartás jövedelmének 7,4 százaléka megy el italra és cigarettára, ami jóval magasabb, mint az EU-s átlag. Mindez nem a szeszesitalok és a dohánytermékek magas árainak köszönhető, hiszen ezekért a termékekért az uniós átlagárnak körülbelül a kétharmadát kell csak kifizetni a magyar boltokban. Inkább az alkohol- és cigarettafogyasztási szokások hozhatók fel magyarázatként: az egy főre jutó alkoholfogyasztásban hét, míg a cigarettafogyasztásban öt tagállam lakossága előzi csak meg a magyarokat.

Nézzük, mit jelent ez forintban kifejezve! Az egy főre jutó alkoholfogyasztásról szóló adatok alapján az átlagos magyar fogyasztó havi szinten 5375 forintot költ szeszesitalra. A dohányzás ennél is költségesebb szenvedély: az aktív dohányosok hazánkban napi átlag egy doboz elszívásáról számolnak be, ami naponta legalább 1100 forint kiadást jelent.

Egy hónapban ez már 33 000 forint, egy évben pedig közel 400 ezer forint elfüstölését jelenti.

De ha az ember ennek csak fél dobozt szívna el naponta, már az is 16.500 forint költséget jelent minden hónapban. A cigit persze nem könnyű letenni, de akinek sikerül, az évente százezres nagyságrendű összegeket takaríthat meg.

Összességében elmondható, hogy az ivás és a dohányzás mérséklésével az átlagos háztartások havi szinten több tízezer forintot takaríthatnak meg, ami az élvezeti cikkek helyett megtérülő befektetésbe is kerülhet. Ha például 30 éves korunktól kezdve a havi 15.000 forintot egy nyugdíj-megtakarításba fektetjük, időskorunkra már milliós nagyságrendű megtakarítást teremtenek a rendszeres hozamok. Arról nem is beszélve, hogy a káros szenvedélyek nélkül az egészségügyi kiadásaink is alacsonyabbak lehetnek.

A lottó nem befektetés

A nikotinfüggőségnél és az alkoholizmusnál kevesebb szó esik a szerencsejáték-függőségről, annak ellenére, hogy ez is a társadalom igen széles rétegét sújtja. A Szerencsejáték Zrt. felmérése szerint a magyar felnőttek 4 százaléka szerencsejáték-függő, 10 százalék pedig a függőség kapujának tekinthető mérsékelt rizikófaktorú kategóriába sorolható. Bár klinikai értelemben nem számítanak játékfüggőnek, mégis rengeteg pénzt adnak ki szerencsejátékra azok, akik hetente megjátsszák a lottószámokat. A Závecz Research adatai szerint az emberek 15 százaléka minden héten vesz ötöslottó-szelvényt, 10 százalék pedig hatoslottó-szelvényt.  A hetente lottózok között felülreprezentáltak az alacsonyabb jövedelmű, szakmunkás végzettségű emberek, illetve az 50 évesnél idősebbek.

Egy-egy lottószelvény persze nem jelent nagy költséget (az ötös- és hatoslottószelvények ára 250 forint), de ha rendszeresen játszik az ember, ezek ára hosszútávon összeadódik, pláne, ha egyszerre nemcsak egy szelvényt adunk fel. Évente átlagosan 53 ezer forintot költünk különböző szerencsejátékokra, és bár ezt sokan befektetésnek tekintik, valójában a játékosok töredéke nyeri vissza a pénzét. Annak az esélye például, hogy megnyerjük a lottóötöst, 1 a 44 millióhoz. A sorsjegyek esetében sem jók az esélyek: a legnépszerűbbBlack Jack játékban egy az 1,25 millióhoz az esélye annak, hogy elvigyük a főnyereményt.

Sok szerencsejátékos úgy véli, ha egymás után többször veszít, nagyobb valószínűséggel fog nyerni, vagyis ha elég sokáig játszik, gyakorlatilag garantált, hogy nyerni fog. Ez nem igaz, hiszen ha így lenne, a szolgáltatónak nem lenne üzlet a szerencsejáték.  Matematikailag pontosan ugyanolyan alacsony a nyerés esélye minden egyes játék alkalmával, akár ugyanazokkal a számokkal játszunk, akár minden héten mással.

Bár vonzónak tűnik a lehetőség, hogy pár száz forint befektetésével egyik napról a másikra milliomossá válhatunk, valójában ennek igen kevés az esélye, és a szelvényre, sorsjegyre költött pénzt valójában kidobtuk.

Ellenben, ha okosan fektetjük be azt a pénzt, hosszabb távon, szerényebb, de biztos hozamokkal valóban megtérül.

Bár a címben említett három biztosítási forma valóban hasonló védelmet nyújt, van néhány jelentős különbség közöttük. Az alábbiakban bemutatjuk, milyen esetekre érvényesek és milyen szabályrendszer szerint működik e három biztosítástípus.

Elsőre azt gondolhatnánk, részletekben különböznek csak a baleset-, élet- és egészségbiztosítások, alapvetően mind ugyanúgy működnek: ha bekövetkezik a káresemény, a biztosító kárpótol. Ha azonban közelebbről megnézzük a biztosítástípusok részleteit, kiderül, hogy nemcsak árnyalatokban különböznek, de a funkciójuk is teljesen más.

Ha baleset érne, ott a balesetbiztosítás

A balesetbiztosítás egyedi jellemzője, hogy nincs futamideje, a biztosító csak a baleset, azaz a biztosítási esemény bekövetkeztekor fizet. A biztosítási esemény a szerződéstől függően lehet bármilyen, a biztosított akaratán kívül, hirtelen fellépő történés, amely vagyoni károsodást, testi sérülést, betegséget, rokkantságot vagy halált okoz. A káreset bekövetkezte után a biztosító gyakran nemcsak egyszeri kártérítést, de gyakran egy bizonyos időszakon keresztül rendszeres juttatást is nyújt a biztosítottnak, vagy annak halála esetén a kedvezményezettnek.

Az, hogy mennyi biztosítási összeget kaphat a balesetet szenvedett ügyfél, azt egyrészt meghatározhatják a biztosító által megszabott „tarifák”, a biztosító meghatározott összeget fizethet például csonttörés vagy égési sérülés után. Ezen kívül fizethetnek a biztosítók kórházi napidíjat a felépülés idejére, illetve gyógyulási támogatást a baleset után szükséges rendszeres kezelések (például végtagsérülés utáni rehabilitáció) idején.

A balesetbiztosítások gyakori, fontos eleme a rokkantsági védelem: maradandó, munkavégzést megakadályozó sérülés esetén a biztosító magas összeget fizethet. Ennek kiszámítása egy százalékos rendszerben történik, ahol százalékszámban megállapítják a rokkantság fokát, és a biztosítási összeget ennek arányában fizetik ki. Ha tehát például valakinél a baleset utáni 1 éven túl 20 százalékos rokkantságot állapítanak meg, és a szerződésben 10 millió forintos biztosítási összeget rögzítettek, akkor az ügyfél a baleset miatt 2 millió forintot kap. A teljes összeget jellemzően baleseti halál vagy 100 százalékos baleseti rokkantság után fizetik ki.

Amiről mindenképpen érdemes még szót ejteni, az a csoportos balesetbiztosítás. Ezzel a legtöbben akkor találkoznak, amikor a munkáltatójuk dönt úgy, hogy biztosítja az alkalmazottjait. A biztosítók számos kedvezményes csoportos csomagot kínálnak a vállalkozásoknak, akiknek lehetőségük van például több csoportra osztani a munkavállalókat egyedi szempontok alapján, akár a munkakör veszélyessége, akár a munkatárs „hasznossága” szerint. A biztosított munkatársak így különböző összegű térítésre jogosultak, függően attól, milyen csoportba sorolták őket a biztosítóval kötött szerződésben.

Életbiztosítás, na de melyik?

Az életbiztosítás a biztosítások rendkívül rugalmas válfaja, tulajdonképpen nem is egy biztosítástípusról beszélhetünk. Az életbiztosítás klasszikus változata, a kockázati életbiztosítás nagyon hasonlít a balesetbiztosításra, hiszen itt is csak a kockázati esemény bekövetkezte után fizet a biztosító. Fontos különbség, hogy a biztosítási összeget nemcsak baleseti sérülés vagy halál, hanem egyéb halálokok, illetve súlyos betegségek után is fel lehet venni a futamidő lejártával, valamint az, hogy (ahogy másfajta életbiztosításoknál is) a biztosítás feltételeit jelentősen meghatározza az ügyfél életkora, esetleges krónikus betegségei, munkaköre, és még számos más kockázati tényező.

A kockázati biztosítások fordítottjai az elérési életbiztosítások, ezek lényege, hogy a biztosító akkor fizeti ki a szerződésben meghatározott biztosítási összeget, ha a futamidő végéig nem történik meg a kockázati esemény. Ha az mégis bekövetkezik, a biztosított vagy a kedvezményezett csak egy viszonylag alacsony szinten megállapított garantált hozamot kap meg, illetve az ezen fölül elért tényleges hozam egy részét.

Ma már ezt az életbiztosítási típust alig használják, a napjainkban kötött életbiztosítások többsége vegyes (klasszikus) vagy befektetési eszközhöz kötött (unit-linked, UL) biztosítás. Ezek a konstrukciók tulajdonképpen félúton vannak valahol a biztosítások és a tőkepiaci befektetések között.

A befektetési egységhez kötött életbiztosítás népszerű, Magyarországon viszonylag újnak számító biztosítástípus; a különlegességük az, hogy az ügyfél maga döntheti el, milyen értékpapír-portfólióba (részvényalapok, kötvények) szeretné fektetni a befizetett biztosítási díjat – ezek árfolyama határozza meg azt, mennyit kap vissza az ember a futamidő lejártakor, vagy ha korábban visszavásárolja a biztosítást.

A vegyes életbiztosítás annyiban tér el ettől, hogy a biztosító dönti el, mibe fekteti a pénzt, az ügyfélnek ebbe beleszólása nincs. Cserébe szerződésben garantált összeget kap a lejárat végén, azaz fix éves kamat van. Mivel a biztosító viseli a kockázat terhét, így jellemzően jóval alacsonyabb kamatot fizet, mint amennyit egy befektetési egységhez kötött életbiztosítással meg lehet keresni.

Ha 40%-ot meghaladóan lerokkansz vagy meghalsz, akkor a vegyes életbiztosítás a teljes szerződéses összeget kifizeti függetlenül attól, hogy mennyit fizettél be. A befektetési életbiztosítás csak azt a részt fizeti ki, amit a balesetig/halálesetig összegyűjtöttél (beleértve természetesen a hozamokat is).

Részletes összehasonlító cikket itt írtunk a két életbiztosítási típusról.

Egészségbiztosítás a magánegészségügy finanszírozására

A harmadik biztosítástípus, az egészségbiztosítás nem is kifejezetten valamilyen káreseményekre való felkészülést szolgál, hanem az egészségfinanszírozás, a magánegészségügy igénybe vételének egy módja. Az egészségbiztosítások hasonlóan működnek, mint az állami társadalombiztosítás: a biztosított a havi befizetések ellenében igénybe vehet bizonyos (jellemzően egyébként elég drága) egészségügyi szolgáltatásokat.

Ha egészségbiztosítást kötnénk, fontos először arról tájékozódni, milyen magánklinikákkal szerződött a biztosító, és milyen szolgáltatásokat fedez a havi biztosítási díj. Egy-egy egészségbiztosítás nem használható fel minden kórházban, és még a szerződött klinikákon is előfordulhat, hogy a biztosítás nem fedezi teljes egészében a szükséges kezelés költségeit.

Fontos különbséget tenni az egészségbiztosítás és a részben hasonló célú egészségpénztárak között. Az egészségpénztári tagsággal szintén finanszírozhatjuk a magánellátásunkat, valamint gyógyhatású készítmények vásárlását. A legfontosabb különbség, hogy az egészségpénztár tőkefedezeti rendszerű, vagyis a felhasználhatóságot a pénztári számla aktuális egyenlege határozza meg. Az egészségbiztosítás ezzel szemben biztosítási alapon működik, tehát a biztosító a biztosítási díj fejében garantálja az ellátások megszervezését és a szolgáltató felé történő finanszírozását.

Egyre több munkáltató látja be hazánkban is, bizony ő is érdekelt abban, hogy a munkavállalói megőrizzék az egészségüket, ehhez pedig fontos, hogy ő maga is hozzájáruljon. Már olyan munkahelyek is vannak, ahol hosszú távú egészségfejlesztési programokat is működtetnek, ez azonban még nem mindennapos: a dolgozók számára kötött egészségbiztosítás viszont már egyre elterjedtebb.

Az elmúlt években egyre hangsúlyosabbá vált az, hogy a munkaadók érdeke is, hogy a munkavállalóik megbecsülve érezzék magukat a munkahelyükön. Ehhez kapcsolódik továbbá az is, hogy szintén közös érdek az, hogy az egészségüket is megőrizzék.

Ráadásul azért is fontos erre figyelmet fordítani, mert a magyar munkavállalók egészségi mutatói európai összehasonlításban is rossznak mondhatóak. Egyre inkább központi témává válik hát az egészségfejlesztés, a hatékony megelőzés és az egészségügyi szolgáltatásokhoz való jobb hozzáférés biztosítása – ezeken a területeken pedig a munkáltatóknak is egyre nagyobb szerep jut.

Több okból is érdeke egy munkáltatónak, hogy egészségesek legyenek a munkavállalói

Az, hogy egy munkáltató mennyire törődik az alkalmazottak egészségével már munkahelyválasztás szempontjából is egyre fontosabb tényezővé válik. Többek között ezért is van annak jelentősége, hogy a munkaadók is foglalkozzanak a kérdéssel:

hiszen ez elégedettebbé és lojálisabbá teheti a munkavállalóit.

Például egy egészségbiztosítás, mint béren kívüli juttatás – ami már hazánkban is egyre elterjedtebbé válik – pozitív üzenetet hordoz, hiszen a dolgozók kiemelt szolgáltatást kapnak a munkájukért cserébe a fizetésükön túl azzal, hogy magánegészségügyi ellátásokra nyílik lehetőségük. Ennek keretében pedig a vizsgálatok és az ellátások a legmodernebb egészségügyi felszerelések használatával, kellemes környezetben történnek, várólisták és több órás várakozások nélkül.

Ráadásul mivel ebben az esetben csoportos biztosításról van szó, többnyire olyan szolgáltatások is biztosítva vannak ilyen esetben, amelyek egyéni biztosítás keretében nem, vagy csak magasabb havidíjért cserébe. További előnye még ennek, hogy ilyen keretek között olyan személy is juthat magán egészségbiztosításhoz, akivel a kórelőzménye alapján egyénileg már nem kötne szerződést a szolgáltató. Ha mindezt pedig komplex egészségfejlesztési program keretében kapják az alkalmazottak, még inkább hozzájárul ahhoz, hogy fontosnak érezzék magukat egy cégnél.

Ugyanakkor ezen túl is növelheti egy cég versenyképességét mindez.

Kimutatták, hogy ott, ahol figyelmet fordítottak az egészségfejlesztésre, és például egészségbiztosítás keretében éves szűrővizsgálatokra jártak az alkalmazottak, akár 10-30%-kal is csökkent a táppénzes napok száma, tehát kevesebb időre estek ki a munkából a dolgozók betegségek miatt. Emellett nem nehéz belátni azt sem, hogy egy munkavállaló akkor terhelhető, akkor tud fókuszálni és jól teljesíteni, ha egészséges – ennek hiányában viszont a munkavégzés színvonala is romolhat.

Sokszor maga a munka betegíti meg az alkalmazottakat

Egy másik oldala annak, miért nem elhanyagolható a munkaadó részéről sem, hogy figyelmet fordítson az alkalmazottai egészségére az az, hogy sok esetben éppen maga a munka okozhat egészségügyi problémákat.

Abból kifolyólag, hogy egyre elterjedtebb számos munkakör tekintetében a multitasking igénye, vagyis az, hogy egy munkavállaló egyszerre több feladatot is kézben tartson, jellemzővé vált a pszichés túlterheltség a dolgozók körében. Ez pedig komoly következményekkel járhat: például felléphet ennek hatására a teljesítményt is rontó szorongás, ami a feladatairól is elvonhatja az érintett figyelmét, ez pedig a munkavégzés minőségére is negatívan hathat. Mindezt tovább fokozzák a stresszes életmód egyéb velejárói: a helytelen és rendszertelen táplálkozás, a kevés testmozgás, a kialvatlanság.

Ezek pedig együttesen az immunrendszer legyengüléséhez is vezethetnek, ami megkönnyíti a betegségek kialakulását. 

Ugyanakkor a sokakat érintő folyamatos ülőmunka is veszélyeket rejthet magában. Még nagyobb probléma, hogy többnyire arra sincs hangsúly fektetve, hogy az érintettek rendszeresen tornázzanak (például gerinctorna) ennek ellensúlyozására. Ez hosszabb távon a vállban valamint a lapockák között sugárzó fájdalomhoz, illetve derékfájáshoz vezethet. Ugyanakkor a fizikai munkát végzők sincsenek jobb helyzetben: ebben az esetben többnyire például a hibás emelési mozdulatok vezethetnek derék fájdalmakhoz.

A feladatvégzés romlásán túl pedig mindez hozzájárulhat ahhoz is, hogy a dolgozó gyakrabban esik ki a munkából egészségügyi problémák miatt. Sőt, egy idő után akár új munkahely után is nézhet, ha úgy érzi, nem foglalkoznak a munkavégzéséből fakadó problémáival.

Érdemes tehát hangsúlyt fektetni az egészségfejlesztésre a munkahelyeken is

Kétség nem fér ahhoz, hogy egy munkáltató egyik legnagyobb értéke az egészséges munkavállaló. Ahogyan ahhoz sem, hogy éppen emiatt kiemelt szerepet kell, hogy kapjon a munkahelyen is az egészségfejlesztés.

Többféle eszköz is kínálkozik erre, ugyanakkor már az is pozitív fejleménynek tekinthető, hogy az elmúlt években egyre több cégnél jelent meg béren kívüli juttatásként az egészségbiztosítás – 2018-as adatok szerint több mint 10 ezer munkahelyen bevett szokás már ez. Bár az idei évtől ez a lehetőség már nem adómentes, még mindig kedvezőbb az adózása, mint például a munkabérnek, valamint ahogyan azt már említettük,

a munkavállalók, valamint a leendő munkavállalók szemében is értéket képvisel.

A jelek szerint pedig a jövőben még ennél is nagyobb hangsúlyt kap majd a munkahelyeken az alkalmazottak egészsége: már most is vannak olyan cégek, ahol komplett egészségfejlesztési programok működnek. Ilyen esetekben a magán egészségbiztosításon túl például rendszeresen szerveznek eseményeket a dolgozók számára az egészség jegyében, táplálkozási-, mozgással kapcsolatos, illetve szükség esetén akár mentális tanácsadás is biztosított lehet, valamint sportolási lehetőség is rendelkezésre állhat, és így tovább.

Ebből kifolyólag pedig előrevetíthető, hogy a munkavállalók körében is egyre nagyobb szerepet kap majd az álláskeresés, vagy az aktuális munkahely megítélése során az, hogy egy munkaadó mekkora hangsúlyt fektet alkalmazottai egészségének megőrzésére.

Belső statisztikáink szerint az elmúlt egy évben 40%-kal nőtt a privát egészségbiztosításokra szánt összeg az azt megelőző évhez képest, ami mutatja: a magyar lakosság egyre nagyobb arányban fordul a magánegészségügy felé.

A pénzügyi tanácsadóként kapcsolatban állunk a legtöbb olyan magyarországi biztosítóval, amelyek privát egészségbiztosításokkal foglalkoznak. Cégünk belső adatbázisából kiderül – közel 500 ügyfél adatai alapján –, hogy az elmúlt évben, akinek volt egészségbiztosítása, átlagosan havi 25 ezer forintot költött rá. Ez mintegy 40%-kal magasabb összeg, mint az ezt megelőző évben, amikor ez csak havi 18 ezer forint volt.

„A magyar lakosság egészségtudatosabb rétege egyre nagyobb arányban fedezi fel a privát egészségbiztosításokat”

– mondta el Sipos Csaba, a GRANTIS vezető pénzügyi tanácsadója, aki szerint az erre fordított összeg növekedéséből is látszik: a prémium egészségügyi ellátásokra van igény, sőt az emberek egyre többet hajlandóak erre fordítani.

Egy egészségbiztosítás havi díja a szerződő egészségügyi állapotától és a szolgáltatási csomag tartalmától függ, viszont általában már a legolcsóbb csomagok is tartalmazzák a 0-24 órás telefonos orvosi ügyeletet és az éves menedzserszűrést, valamint az ambuláns műtéteket, amelyek országszerte igénybe vehetőek. Az átlagos, 25 ezer forintos díj általában fedezi a fekvőbeteg-ellátást, a nagy értékű diagnosztikai műszerek igénybe vételét (CT, MRI, PET-CT), a második orvosi szakvéleményt, a külföldi gyógykezelést, a fogászati ellátást és a terhesgondozást is.

„A magyarok döntő többsége vesz igénybe valamilyen fizetős egészségügyi szolgáltatást, ezért sokaknak jobban megéri, ha biztosításon keresztül teszik meg ugyanezt havonta egy kisebb összegért, amiért cserébe többmilliós értékű kezeléseket vehetnek igénybe”

– tette hozzá Sipos Csaba, aki szerint a jövőben további növekedés várható a magánegészségügyben.