Nem szeretne személyes találkozót? Tanácsadásunk már online is elérhető! Tudnivalók

Sokakat foglalkoztat a téma, hogy mi lesz a nyugdíj-megtakarításukkal, ha jön a válság, elvégre a hozamokat negatívan érintheti egy gazdasági visszaesés. A Business Insider üzleti lap olyan befektetőket kérdezett meg, akik szintén nyugdíjba készültek menni, amikor beütött a 2008-2009-es világválság, így más stratégiához kellett folyamodniuk.

Bő 10 éve már annak, hogy a legutóbbi gazdasági válság végigsöpört a világon. Akkor is gondban lehetett az, aki nyugdíjba szeretett volna menni, mert bár úgy tervezte, hogy felveszi a pénzt, de mégsem tehette, különben rossz árfolyamon száll ki a befektetéséből. A Business Insider olyan amerikaiakat kutatott fel, akik jól vették az akadályt.

A beszámolóik alapján a tanulság három részre bontható.

1. Ne pánikolj, és ne szállj ki a befektetéseidből

Hosszabb cikkben foglalkoztunk már azzal, hogy miért rossz, ha valaki most nyúl hozzá a nyugdíjcélú befektetéseihez (vagy úgy egyáltalán bármilyen hosszú távú megtakarításhoz). Akinek még legalább 10 éve van a nyugdíjig, annak nem kell aggódnia a befektetései miatt. Bőven van még ideje helyreállnia a tőzsdének és a gazdaságnak.

Ahogy az egyik riportalany, Corky Ewing elmondta: válság alatt sosem adott el semmilyen értékpapírt, sőt csak vette és vette őket, kihasználva, hogy olcsók. Később ebből profitált. Ha nem így tesz, biztosan sok hozamtól esett volna el.

Fontos tehát, hogy időt nyerjünk. Ha nincs már 10 évünk sem, akkor segíthet az időnyerésben, ha járadékban, azaz havi kisebb összegekben kérjük a nyugdíj-megtakarítás kifizetését. Így mindig csak egy havi járadéknyit szabadítunk fel a befektetésünkből, és a bent maradó rész tovább tudja termelni a hozamokat. Így nem maradunk teljesen pénz nélkül, és a befektetésünk hozamait sem pazaroljuk el.

2. Jókor válts befektetési portfóliót

Akár NYESZ, akár nyugdíjbiztosítás, akár önkéntes nyugdíjpénztár az a megtakarítás, amivel a nyugdíjas éveidre készülsz, fontos, hogy a nyugdíjhoz közeledve a részvények arányát csökkentsd a befektetési portfóliódban.

NYESZ esetében teljesen rajtad áll, milyen értékpapírokat vásárolsz, nyugdíjbiztosításnál és nyugdíjpénztárnál viszont eszközalapot/portfóliót kell váltanod. Persze ezt sem ész nélkül, mert ha rosszkor váltasz, akkor az épp ugyanolyan, mintha rosszkor szállnál ki a befektetésedből. Ha megfelelő szakember segítségét kérted, akkor még időben szólt neked, mikor válts (fellendülés idején kell, nem akkor, mikor visszaesés van).

A részvények (stocks) és a kötvények (bonds) ajánlott aránya a nyugdíjhoz közeledve

A lényeg az, hogy a nyugdíj előtti utolsó 10 évben a részvényarány 20-40%-ra csökkenjen. A részvények magas hozamra képesek, ugyanakkor nagyon ingadozó az árfolyamuk (lásd most is). Az utolsó 10 évben viszont már nem akarsz kockáztatni, mert lehet, hogy szükséged lesz a pénzre 65 évesen, és nincs időd kivárni, amíg helyreáll az árfolyam. Így csak részben érdemes részvényekre alapozni, a befektetés nagyobb része biztonságosabb eszközökben, mint pl. államkötvényben és készpénzben fog állni.

Ha valaki 60 évesen is kockázatvállaló portfólióban van, aminek 80-90%-a részvény, az komoly veszély lehet.

3. Mindig legyünk felkészülve

Válság mindig lesz, a kérdés csak az, hogy mikor. A válságoknak viszont van egy olyan tulajdonságuk, hogy sosem tudni, mikor jönnek. Ha tudnánk, akkor elkerülhetőek lennének. Éppen ezért mindig kell legyen válságtervünk.

Edd Stanton és felesége, Cynthia autókölcsönzéssel és ingatlanbefektetéssel foglalkoztak, de a 2009-es válság során tönkrementek. Számukra a külföldre költözés jelentette a kiutat.

Nem állítjuk, hogy ez jó példa, de az tény, hogy ha szükséges, újra kell tervezni a dolgokat. Óvatosnak kell lenni, és visszafogni a költéseket, ahol lehet. Hiába akarunk már régóta egzotikus helyre repülni, nem most kell befizetni külföldi nyaralásra, bár erre egyelőre lehetőség sincs. Kerülni kell a luxuskiadásokat, és halasztani a halasztható felújításokat. Fel kell készülni egy esetleges munkahelyvesztésre, és ennek tudatában tartalékolni. Ha valaki valóban nyugdíj előtt áll, akkor pedig el lehet gondolkodni a nagy családi ház kisebbre cserélésén – az ingatlanárak vélhetően kedvezően is fognak alakulni.

Végső esetben lehet, hogy hozzá kell nyúlni a nyugdíj-megtakarításhoz, de még a veszteségek árán is jobb, hogy lehet valamihez nyúlni, mintha semennyi megtakarításunk nem lenne.

Március 23-án 30%-os mínuszban állt a tőzsde az év első napjához képest, miután a járvány okozta intézkedések elkezdték éreztetni a hatásukat. Kétségtelen, hogy ez a visszaesés a magyar emberek befektetéseire, nyugdíj-megtakarításaira is kihatott. Sokaknak ijesztő lehet belegondolni, meddig eshet még a tőzsde, és mi lesz a megtakarított pénzükkel. A legrosszabb döntés mégis az lenne, ha most szállnál ki a befektetésedből, mert akkor biztosan sok veszteséget fogsz realizálni, pedig elkerülhető lenne.

Az első, ami felmerülhet benned, hogy mi közöd a tőzsdéhez, ha nem is szoktál részvényt vásárolni. Azt viszont tudnod kell, hogy ha befektetési célú életbiztosítást kötöttél, vagy önkéntes nyugdíjpénztári tag vagy, netán nyugdíjbiztosításod van, akkor a te pénzed egy része is ott van a tőzsdén. Természetesen a felsorolt megtakarítási típusok nem csak részvényekből állnak, jócskán tartalmaznak állampapírt és egyéb értékpapírokat is, amik ellensúlyozzák a tőzsde visszaesését. De az kétségtelen, hogy a tőzsdei teljesítmény kisebb-nagyobb mértékben befolyásolja a hozamaidat. (Ha megfelelő pénzügyi tanácsadót választottál, akkor erről nem most hallasz először.)

A 2020-as hozamok pedig nem állnak jól, ez kétségtelen. A média úton-útfélen emlékeztet is erre, mikor az elmúlt 3 hónap hozamait mutogatja:

S&P 500 árfolyama, 2020. január-március

Jól látszik, hogy március 23-án már mínusz 30%-on állt az amerikai tőzsde január 1-jéhez képest; az a tőzsde, amit a legjobbnak mondanak a világon. És talán az sem vígasztal, hogy azóta növekedett az árfolyam, és a csökkenés már „csak” 20%-os. Igen, ez még mindig elég rossz, de legalább már nem csökken. Persze ez nem azt jelenti, hogy innentől már nem is fog.

Hol van ennek a vége?

A grafikont látva elfoghat a pánik, hogy mi van, ha ez a csökkenés nem áll meg. Hol a vége? -80%? -200%? Azért ekkora visszaesés elég valószínűtlen. A jövőt mi sem látjuk, de a tőzsde 90 éves pályafutása alatt sok mindent láthattunk már, ami ezután is tanulságos lehet.

Úgy tűnhet, hogy most valami egészen rendkívüli történt, és tény, hogy ilyen súlyos járványügyi helyzet 100 éve nem volt. Ami a tőzsdén történik, az viszont mondhatni normális. Aki látott már 10 évnél hosszabb hozamgörbét, az tudja, hogy a fellendülések és a visszaesések ciklikusan váltják egymást. Ez így van, mióta világ a világ.

Az amerikai tőzsde elmúlt 90 évében 12-szer (!) volt legalább 30%-os visszaesés.

Ezek után mégis mi a fenének tőzsdézik még bárki is? – teheted fel a kérdést. Azért, mert a tőzsde hosszú távon nézve így is növekszik:

S&P 500 árfolyama, 1928–2020

Ennyi idő távlatából az utóbbi időszak visszaesése alig látszik. Egy apróbb döccenő az egész. De nézzük meg ugyanezt egy rövidebb időtávon, mondjuk az elmúlt 25 évre vetítve:

S&P 500 árfolyama, 1995–2020

Azért így sem tűnik túl vészesnek. Egyértelműen leolvashatóak a válságok időpontjai: a dotkom lufi, a 2007-2009-es jelzáloghitel-válság, és a 2020-as koronavírus-járvány okozta válság, aminek még nem látjuk a végét. Az viszont jól látszik, hogy a visszaeséseket növekedés követte, igaz több évbe is beletelt, mire az árfolyam visszakapaszkodott a nullára. Ez elvileg nem szabadna, hogy zavarjon, elvégre hosszú távú megtakarítást indítottál 10-15-20 évre. Miért zavarna néhány év visszaesés, ha úgyse terveztél hozzányúlni a pénzedhez legalább 10 évig?

A korábbi válságokat is növekedés követte

Ne feledd az árfolyamok jelentését. Számodra az a legfontosabb, hogy mikor lépsz be a tőzsdére, és mikor lépsz ki onnan. Ami a kettő közt van, az virtuális. Az árfolyam csak egy aktuális pillanatképet ad, mi lenne, ha most vennéd ki a befektetésed. Éppen ezért nonszensz, amikor a média azzal riogat, hogy mennyit esett a tőzsde (vagy épp örvendezik, mennyit nőtt), mert ez csak azokra vonatkozik, akik adott pillanatban veszik ki a pénzüket a tőzsdéről. Emiatt azoknak kell aggódni, akik napi szinten adják-veszik a részvényeket. Azoknak nem, akiknek 10-20 évre szóló nyugdíj-megtakarításuk van.

Ezt elmondta Végh Richárd, a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) vezérigazgatója is:

„Egy nyugdíjpénztárnál szinte értelmetlen egyéves hozamokat számolni a hosszú befektetési horizont miatt. (…) Ha évtizedekre fektetünk be, nem feltétlenül kell nézegetni az éves hozamokat.”

Egy nyugdíj-előtakarékosság pont azért hosszú távú befektetés, mert ha beüt egy válság, akkor akár 5-6 évet is érdemes benne ülni, amíg az árfolyam optimálissá nem válik. Azt viszont jól látjuk a fenti grafikonokból, hogy miután az árfolyam visszakapaszkodik a nullára, általában gyors és tartós emelkedésbe kezd. Aki tehát kitartott a válság alatt is, az igencsak jól járt később.

Mi történt például, ha a 2009-es válság kellős közepén, mikor olyan ijesztően estek az árfolyamok, befektettem az amerikai tőzsdére?

A válasz az, hogy +200%-os hozamom lett volna 2019-re, vagyis a befektetéseim értéke megháromszorozódott volna. Ez egyébként 11,65%-os éves átlaghozamnak felel meg.

A tőzsde ilyen nagy emelkedésekre képes, de cserébe el kell viselni azt, hogy időnként óriási zuhanások is előfordulnak. Valamit valamiért.

Akkor ne menekítsem a nyugdíj-megtakarításomat nemesfémbe?

Véletlen se nyúlj most hozzá. Ha nem tőzsdézel, de van nyugdíj-megtakarításod, akkor a fentiek annyiban vonatkoznak rád, hogy fizesd tovább a megtakarításodat, amíg tudod, és semmi esetre se nyúlj hozzá a pénzhez, hacsak nincs akkora vészhelyzet, hogy nincs más opciód.

Ha a mostani árfolyamon veszed fel a pénzt, akkor egész biztosan elszenveded a visszaesés okozta károkat, és garantáltan rosszabbul jársz, mint ha még legalább 5-6 évet vártál volna vele.

Ha 5 éve fektettél volna az amerikai tőzsdére, akkor még így is +14,7%-os hozamod lenne összesen, ha most, 2020-ban kivennéd a pénzed, ám ez éves átlagban csak 2,8%-os hozam. Lássuk be, hogy ennél járhatnál sokkal jobban is, mint azt az előző példákból láthattad.

A visszaeséseknek viszont mindenképp van egy nagy előnye: olcsóbb a részvény. Ez annak rossz csak, aki most akar kiszállni, mert rosszabb áron tud túladni a részvényein. Neked viszont jó, mert azzal, hogy fizeted a havi megtakarításodat, olcsón jutsz részvényekhez a nyugdíjpénztáradon vagy a biztosítódon keresztül. Ha a tőzsde beindul, az olcsón vett részvények értéke várhatóan többszörösére nő. Jól fog ez jönni majd akkor, amikor nyugdíjba vonulsz, és – remélhetőleg jó árfolyamok közepette – ténylegesen kivonulsz a befektetések világából.

Pánikra tehát semmi ok. Ami a tőzsdén történik, az teljesen normális. Légy türelemmel, és előbb-utóbb újra emelkedésbe kezd. Fizesd tovább a megtakarításodat, ha teheted, és semmiképp se most vedd fel a pénzedet. Később hálás leszel magadnak érte.

Pontosabban tervezhetjük jövőre a nyugdíjcélú megtakarításunkat: az MNB az önkéntes nyugdíjpénztárakra is bevezeti az életbiztosításoknál régóta használt Teljes Költségmutatót. A mutató segítségével megtudhatjuk, milyen rendszeres költségeket vonnak le tőlünk pénztártagként.

Az úgynevezett Teljes Költségmutató (TKM) közzétételét még 2017-ben tette kötelezővé a Magyar Nemzeti Bank a befektetési célú életbiztosítást kínáló társaságoknak, igaz, a legtöbb hazai biztosító már ezelőtt is nyilvánosságra hozta ezt a mutatót. A TKM egy százalékos szám, amely egy adott futamidőre vonatkozik, és éves szinten mutatja meg az átlagköltséget. Például ha egy 20 éves futamidejű biztosítás TKM-je 1,8 százalék, az azt jelenti, hogy 20 év alatt az átlagos éves költség 1,8 százalék lesz – persze így lehetnek olyan évek, ahol kevesebb, máskor pedig több lesz az éves költség.

Becsült százalék

Az MNB januárban életbe lépő szabályozása bevezet egy új, az önkéntes pénztárakra vonatkozó mutatószámot, a TKMnyp-t. Még korábban a nyugdíjpénztárak csak a korábbi években felmerült költségeket tették közzé, addig a TKMnyp újdonsága, hogy a jövőben felmerülő költségeket próbálja megjósolni.

Vagyis a TKMnyp egy pénztártag feltételezett, hosszú távú megtakarításának modellezett költségét mutatja be 10, 20 és 30 éves futamidőkkel számolva.

A TKMnyp számítása, hasonlóan a TKM-hez, az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EIOPA) által megadott kockázatmentes hozamgörbe alapján történik, és tartalmaz minden közvetett és közvetlen kiadást, amit 25 ezer forintos havi befizetés esetén felmerül. A költségek változhatnak attól függően, milyen értékpapír-portfóliót választunk, amikor csatlakozunk a pénztárhoz, ezért egy-egy portfólióhoz külön TKMnyp lesz elérhető.

Az MNB előrejelzése szerint a nyugdíjpénztárak teljes költségmutatója 0,5 és 2,28 százalék közé esik majd, vagyis évente átlagosan a befektetésünknek ekkora része lesz az, amit a társaságnál hagyunk. A valós haszon tehát úgy számítható ki, ha a hozam százalékából levonjuk ezt a költségmutatót. Tehát ha például a pénztári befektetésünk átlaghozama 7 százalék volt, a TKMnyp pedig 2, akkor összesen 5 százalékkal nőtt a befektetésünk értéke.

A befektetési életbiztosítások, például nyugdíjbiztosítások átlagosan drágább konstrukciók, mint a nyugdíjpénztári számlák. A biztosítások TKM-je 0,89 és 5,69 százalék közé esik, átlagosan tehát ezek drágább termékek, de nem törvényszerűen. Előnyük, hogy nagyobb szabadságot biztosítanak az ügyfélnek az értékpapír-portfólió kiválasztásában, így személyre szabhatóbb.

Nem mindegy, mennyit fizetünk be

Fontos tudni azonban, hogy a nyugdíjpénztárak által levont úgynevezett működési és likviditási költség mértéke attól függ, mennyi pénzt fizetünk be a pénztárba. Ez különösen az első években fontos, ilyenkor a kisebb összegű (a pénztáraknál az első két sávba tartozó, jellemzően évi 120-130 ezernél alacsonyabb) befizetések 6-10 százalékát is levonhatják. Az első években tehát garantáltan nettó veszteséget jelent majd a nyugdíjpénztári tagság. A későbbiekben már a csökken a likviditási költség jelentősége, az átlagos levonás a kisebb befizetés esetén is 1-2 százalékra esik vissza. Jó stratégia lehet ezért, ha az első évben a készpénzes megtakarításunk jelentősebb részét fizetjük be a pénztárba, ilyenkor a likviditási költség is alacsonyabb.

Hosszú távon az önkéntes nyugdíjpénztári portfóliók fő költségelemét nem a befizetés-arányos költségek jelentik, hanem a teljes vagyonra vetített (általában a szerződésben nem szereplő) portfóliókezelési költség. A Portfolio számítása szerint ez a nagyobb biztosítóknál évente az egy százalékot is megközelíti, amit nem az éves befizetésekre, hanem az egész vagyonra rónak ki – vagyis az éves hozamból azonnal le is vonhatjuk ezt az értéket.

A TKMnyp alapján pontos képet kaphatunk arról, hogy milyen költségei lehetnek a nyugdíjpénztári tagságunknak. Azt, hogy mennyit nő a megtakarításunk értéke, már nehezebb megjósolni, hiszen a hozam mindig attól függ, hogyan alakult a portfóliónkhoz tartozó értékpapírok árfolyama az adott időszakban. Ez azt jelenti, hogy egy-egy évben még negatív hozam is előfordulhat, tavaly például a hazai pénztárak nagy része veszteséggel zárta az évet. Az MNB adatai szerint a tagok átlagosan a befektetésük 1,8 százalékát bukták el az árfolyamok kedvezőtlen alakulása miatt (amihez persze még hozzájönnek a TKMnyp-ben szereplő költségek is). 2018-ban az állampapírok árfolyamának zuhanása okozta a veszteséget, amelyek a pénztári portfóliók mintegy 65 százalékát adják. Ez a jövőben várhatóan változni fog, nemrég az MNB ajánlásban kifogásolta az állampapírok túlsúlyát, ehelyett sokszínűbb portfóliók kisebb kockázatot jelentenének a pénztártagok megtakarításaira.

Jó eséllyel lehet jövedelmező egy nyugdíjpénztári megtakarítás

Az árfolyamkockázatok ellenére hosszú távon egyértelműen jövedelmezőnek bizonyultak az önkéntes nyugdíjpénztárak: az elmúlt 10 évben a portfóliók átlagos éves hozama 7,41 százalék volt, így az MNB becsléseivel 0,5 és 2,28 közötti százalékos éves költséggel számolva is nettó nyereségről beszélhetünk. Ehhez a hozamhoz pedig még hozzá kell számítani azt az összeget, amit az SZJA-ból spórolhatunk meg a pénztári befizetésekhez igénybe vehető adóvisszatérítés kihasználásával: az éves nyugdíjcélú befizetés 20 százalékát írtatjuk jóvá az szja-ból 150 ezer forintos értékhatárig, vagyis akár évi 150 ezer forintnyi adót is megspórolhatunk pénztártagként.

Bár a nyugdíjrendszerbe való befizetés Magyarországon az egyik legmagasabb az OECD-országok közül, nyugdíjasként csak a keresetünk 60 százalékát kapjuk. A nyugdíjak értéke szempontjából több olyan ország is előttünk áll, ahol a befizetések jelentős részben a kötelező magánnyugdíjrendszerbe érkeznek.

Az OECD tavaly év végén elkészült tanulmánya szerint Magyarországon átlagosan a nyugdíj előtti keresetük mintegy 60 százalékára számíthatunk nyugdíjként. Ez a vizsgált országok között nagyjából középmezőnyt jelent, azonban ha a teljes képet nézzük, a tanulmány semmiképpen nem mutat pozitív képet a magyarországi állami nyugdíjrendszer hatékonyságáról.

Magas a kötelező járulék

Az állami nyugdíjkasszába való – kötelező – befizetés Magyarországon a második legmagasabb az OECD-országok közül. Egy átlagos dolgozó nagyjából a jövedelme 30 százalékát fizeti a nyugdíjrendszerbe, ez az arány csak Olaszországban magasabb. Ennek ellenére a nyugdíj helyettesítési aránya (azaz, hogy a nyugdíjba vonulók a korábbi fizetésük mekkora arányát kapják nyugdíjént) hazánkban csak 60 százalék, ezzel az OECD középmezőnyében található Magyarország (Japán és Új-Zéland között – persze e két országban az átlagjövedelem is jóval magasabb).

Az OECD által mért számok nagyjából megfelelnek a Központi Statisztikai Hivatal és a Magyar Államkincstár adatainak: a KSH szerint a tavalyi átlagkereset 219.000 forint volt, aminek körülbelül 59 százalékát, 130 ezer forintot kap egy átlagos nyugdíjas havonta.

Melyik rendszer jobb?

Magyarországon a jelenleg folyósított nyugdíjak teljes egészében a kötelező állami nyugdíjjárulékból származnak. Az önkéntes magánnyugdíj aránya jelenleg alacsony az OECD-országokban, elsősorban az angolszász országokban (Kanada, Egyesült Királyság, USA) képezi jelentős részét az időskori ellátásnak. Más államokban, például Hollandiában és Dániában a kifizetések jelentős része kötelező magánnyugdíj-kasszákból származik.

A nyugdíj helyettesítési rátája szempontjából épp ezek az országok állnak a dobogó első két helyén: Dániában a nyugdíjak a fizetések több mint 85, Hollandiában több mint 95 százalékának felel meg az átlagos nyugdíj összege.

Azt ugyanakkor általánosságban nem lehet elmondani, hogy minél nagyobb a kötelező magánnyugdíj aránya, a fizetésünk annál nagyobb részét kapjuk meg nyugdíjasként. A harmadik és negyedik helyen például Olaszország és Ausztria áll, ahol Magyarországhoz hasonlóan csak az állami kasszába kell fizetni a nyugdíjjárulékot, míg például Észtországban és Litvániában kötelező magánnyugdíj-rendszer működik, ennek ellenére a helyettesítési arány kisebb, mint Magyarországon. Valójában a nyugdíjak fizetésekhez viszonyított értéke számos egyéb tényezőn múlik, az eltartó-eltartott aránytól kezdve a gazdaság általános teljesítményéig.

Adókedvezmény és direkt utalás a magánnyugdíj-számlára

Csaknem minden OECD-országról elmondható, hogy a társadalom átlagéletkora növekszik, és ezzel romlik az aktív korúak aránya az idősekhez képest – a magyar pedig a világon az egyik legelöregedettebb társadalom. Emiatt az összes érintett országban egyre nagyobb a (korábban csak kiegészítő megoldásként számon tartott) nyugdíjcélú megtakarítások szerepe, és mivel a nyugdíjak fizetése a költségvetésnek is jelentős terhet jelent, az államok is igyekeznek különböző ösztönzőkkel támogatni az öngondoskodást.

Az OECD tanulmánya ezekkel az ösztönzőkkel is foglalkozott, azt vizsgálva, hogy a megtakarítani próbáló személy számára melyik megoldások legelőnyösebbek.  A legelterjedtebb kedvezmény sokáig a jövedelemadó jóváírása vagy visszatérítése volt, de idővel elkezdtek terjedni az olyan közvetlenebb támogatások, mint például a fix utalások az egyének nyugdíj-megtakarítási számláira (ilyen Németország, Chile, Litvánia, Mexikó és Törökország).

Elsőre nehezen érthető, miért jobb az államnak privát számlákra utalni a nyugdíjat, mintha egyszerűen az állami nyugdíjakat emelnék. Ennek oka az, hogy a magánnyugdíj-befizetések nemcsak „ülnek” egy-egy számlán, hanem a biztosítótársaság értékpapírokba fekteti azokat, majd a kifizetéseket ezek hozama segítségével biztosítja. Az értékpapírokba fektetett tőke pedig új befektetéseket finanszíroz. Az ilyen kifizetések tehát képesek arra, hogy élénkítsék a gazdaságot.

Magyarországon egyelőre ilyen támogatásokat nem biztosít az állam, ehelyett a nyugdíjcélú megtakarításokat 20 százalékos összegében maximált adójóváírással támogatja. Ez OECD-szinten viszonylag alacsony: Ausztráliában például 50 százalékos, Új-Zélandon 50 százalékos, Törökországban pedig 25 százalékos az adókedvezmény.

Az OECD tanulmánya alapján kijelenthető, hogy már csak az adókedvezmény miatt is megéri magánnyugdíj-számlán gyűjteni a nyugdíjas évekre, mint hagyományos megtakarítási számlán. A vizsgált országokban egy átlagos keresetű ember élete során kevesebb adót fizet be, ha ugyanazt a pénzösszeget egy nyugdíjcélú megtakarításba fizeti be. És, bár erről nem szólt a tanulmány, a várható hozam is sokkal magasabb, mint amire a banki kamatoktól és az állami nyugdíjrendszertől számíthatunk.

280 ezer forint adót is megspórolhatunk

Magyarországon három, nyugdíjcélra alkalmas befektetési forma is elérhető: a nyugdíjbiztosítások, a nyugdíj-előtakarossági számla (NYESZ) és az önkéntes nyugdíjpénztár. A nyugdíjbiztosítások esetében a 20 százalékos adókedvezmény éves szinten maximum 130 ezer forint lehet. A nyugdíj-előtakarékossági számla (NYESZ) felső határa 100 ezer forintra csökkent, az önkéntes nyugdíjpénztár esetében 150 ezer forint az éves maximum. Kevesen tudják azonban, hogy akár mind a három megtakarítási forma igénybe vehető egyszerre, adókedvezménnyel együtt. Ez elvileg 380 ezer forintos adójóváírást jelent, de a törvény a kedvezmény összegét 280 ezer forintban maximalizálja.

A magyar fiatalok ötöde gondolja csak úgy, hogy rokonai támogatása nélkül is boldogulni tud majd nyugdíjasként, és mintegy felük arra készül, hogy a nyugdíj mellett is dolgoznia kell majd. A 30 év alattiak drámai mértékben nem bíznak az állami nyugdíjban: jó részük szerint szerint már huszonéves korban el kell kezdeni félretenni a nyugdíjas évekre.

A CIG Pannónia júliusban tette közzé a 18-29 évese korosztály körében végzett, a nyugdíjról szóló felmérés eredményeit. A kutatás eredményei kevéssé meglepők azok számára, akik figyelemmel kísérik a magyar nyugdíjrendszer alakulását – talán csak az okoz kellemes meglepetést, hogy a fiatalok mennyire tudatában vannak a helyzet súlyosságának, ami miatt kénytelenek évtizedekkel előre gondolkodni a pénzügyeikről.

Nem számítanak az állami ellátásra

A közvélemény-kutatás alátámasztotta más, hasonló felmérések eredményét: a fiatalok nem bíznak az állami nyugdíjban. Ennek oka lehet egyrészt az, hogy az állami ellátás már most is nagyon alacsony. A Magyar Államkincstár adatai szerint az öregségi nyugdíj átlagos nettó összege idén januárban csak havi 134.900 forint volt, ami már önmagában alig elég a megélhetésre. Ráadásul ezt az átlagot igencsak felhúzza a kisszámú, de több százezres összegű „luxusnyugdíjban” részesülő személy. Valójában az átlagosnak megfelelő, 100 és 150 ezer közötti nyugdíjat csak az idősek 40 százaléka, 800 ezer ember kap, és az idősek több mint negyedének a nyugdíja a havi százezer forintot sem éri el.

A másik ok, hogy a nyugdíjszint a jövőben már minden bizonnyal csak alacsonyabb lesz a mostaninál. A KSH előrejelzése szerint csupán 15 év múlva, 2034-re Magyarország lakosságszáma 8,85 millióra csökken, aminek közel negyede 65 év feletti nyugdíjas lesz, és ha csak addigra nem áll be valamilyen hirtelen demográfiai fordulat, a jelenlegi korfa alapján csak romlani fog az eltartó-eltartott arány.

A fiatalok nyugdíjkilátásairól Pozsár László, a Grantis nyugdíjszakértője is beszélgetett a Klubrádió műsorában:

Mikor kezdjünk félretenni a nyugdíjas éveinkre?

A CIG Életbiztosító felmérése szerint a fiatalok túlnyomó többsége felismeri az öngondoskodás fontosságát: csak 2,6 százaléka gondolja úgy, hogy elegendő lesz az állami nyugdíj, és a legtöbbjük szerint már évtizedekkel a nyugdíjkorhatár előtt érdemes elkezdeni takarékoskodni. A válaszadók több mint harmada (35 százalék) szerint már 18 és 25 éves kor között érdemes félretenni nyugdíjra, 29,9 százalék szerint pedig 25 és 35 év között elegendő elkezdeni takarékoskodni. Csak 22,2 százalék szerint elegendő, ha 35 évnél idősebb korban kezdünk nyugdíjra félretenni. Sokak szerint azonban még az előtakarékosság is kevés lesz: a megkérdezettek mintegy fele úgy véli, hogy időskorukban rokonaik támogatására fognak szorulni.

A kutatásban résztvevőket arról is kérdezték, szerintük hány évnyi nyugdíjas életre számítanak, illetve hogy mivel egészítenék ki nyugdíjukat és félretett megtakarításukat. A válaszadók több mint negyede szerint 5-10 évet tölthetnek nyugdíjasként, további 22 százalék ennél hosszabb, 10-20 éves periódusra számít. A nyugdíjkorhatár ma 65 év, míg a születéskor várható átlagos éllettartam (a férfiak és nők kilátásait átlagolva) 75,5 év. Ez alapján reális tehát a 10 év nyugdíj, ugyanakkor már a közeli jövőben számíthatunk az állami nyugdíjkorhatár emelkedésére.

Igaz, sokan nem számítanak pihenésre nyugdíjasként sem: a fiatalok 40 százaléka reméli, hogy nyugdíjasként semmilyen munkát nem kell majd végeznie, míg közel negyedük önkénteskedne, vagy jótékonysági célú munkát végezne. A válaszadók 19 százaléka nyilatkozott úgy, hogy idős korában saját vállalkozása segítségével egészítené ki nyugdíját, 11 százalék pedig a jelenlegi pozíciójában dolgozna tovább.

Mennyit tesznek félre a fiatalok?

Bár a fiatalok nagy része fontosnak tartja az öngondoskodást, sokaknak problémát okoz az előtakarékosság, hiszen a mindennapi kiadások mellett egyszerűen nem marad pénzt, amit félretehetnek. A K&H csoport idei felmérése szerint a fiatalok valamivel több, mint fele, 53 százalék rendelkezik valamilyen megtakarítással, azonban ennek egy jelentős részét nem időskorra szánják:

csak a fiatalok 43 százaléka képez „általános tartalékot”, sokan egy-egy konkrét célra (lakásra, autóra, utazásra) takarékoskodnak.

További probléma, hogy azok, akik megtakarítanak, jelentős részben készpénzben vagy bankbetétben tartják a félretett pénzüket. Ez nemcsak a fiatalokra jellemző: az Intrum felmérése szerint a magyar háztartások mintegy 80 százalékának csak készpénzes vagy bankszámlán tartott megtakarítása van. Bár szükség esetén a készpénzben tartott összeg azonnal elérhető, mégis az így félretett vagyon értéke nemcsak, hogy nem növekszik, de az éves infláció miatt még veszteséget is elszenved.

A nyugdíjas évekre nyugdíjcélú megtakarítással érdemes készülni

Hosszú távra, például nyugdíjcélra a legelőnyösebbek az erre a célra létrehozott befektetési formák: a nyugdíjbiztosítások, a nyugdíj-előtakarossági számla (NYESZ) és az önkéntes nyugdíjpénztár. Személyes élethelyzettől, preferenciától függ, ezek közül kinek melyik a legelőnyösebb, de az egyöntetűen igaz rájuk, hogy akkor segíthetnek a legtöbbet, ha már évtizedekkel előre elkezdünk félretenni. Ha harminc éves korunk előtt akár csak havi 10 ezer forintot fektetünk be ilyen módon, már akkor is többmilliós összeghez férhetünk hozzá nyugdíjasként.

Ijesztő számokat kaptak kézhez az év elején az önkéntes nyugdíjpénztári tagok. Sokaknak nemhogy nem gyarapodott a megtakarítása, de még buktak is pénztárakon, pánikra még sincs ok – bemutatjuk, miért.

Februárban komoly sokk érte az önkéntes pénztári tagokat, amikor megkapták az értesítést a befektetéseik éves eredményéről. 2018-at a magyarországi pénztárak nagy része negatív hozamokkal zárta, az MNB adatai szerint a tagok átlagosan a befektetésük 1,8 százalékát bukták el. Növekedést csak a harmadik negyedévben könyvelhetett el a szektor, míg az utolsó negyedévben 0,49 százalékos volt a tagok átlagos vesztesége. 2018 első félévében csaknem 24 milliárd forintot buktak a nyugdíjalapok.

Mi lehetett ennek az oka? A nyugdíjpénztárak eredményét leginkább két tényező befolyásolja: a hozamot garantáló pénzügyi eszközök árfolyama (azaz a magyar és a nemzetközi értékpapírpiac helyzete), valamint hogy hányan és mennyit fizetnek be a pénztárakba. 2018 egyik szempontból sem volt szerencsés év.

Rosszul muzsikáltak az állampapírok

A legnagyobb önkéntes nyugdíjpénztárak többségében úgynevezett kiegyensúlyozott portfóliókat alkalmaznak, azaz a befektetéseket nagyrészt alacsony árfolyamkockázatú értékpapírokba, leginkább államkötvényekbe fektetik.

Magyarországon rendkívül nagy a pénztári alapokban az állampapírok túlsúlya, ezek aránya 65 százalék,

ezt követik a befektetési jegyek, 25 százalékkal (az állampapírok túlsúlyát nemrég még az MNB is kifogásolta).

Tavaly a nemzetközi piacok kiszámíthatatlansága az értékpapírok árfolyamát is kikezdte. A legjelentősebb hosszú állampapírokat összesítő MAX Index 773 ponton kezdte az évet, és októberben elérte a mélypontot, a 735-öt. Hasonló mértékben csökkent, január és szeptember között 737-ről 711-re esett, átlagosan tehát mintegy 3-4 százalékot estek az állampapír-portfóliók árfolyamai.

Évről évre kevesebb pénztártag

Eközben jelentősen csökkent az önkéntes nyugdíjpénztári tagok száma is: az MNB adatai szerint év végére 1,134 millió fizető tagja volta a hazai önkéntes nyugdíjpénztáraknak, mintegy 4000-el kevesebb, mint egy évvel korábban. A pénztárakból kilépők befizetéseit az intézetek a tb-nek adják át – a tb-nek átutalt pénz összege tavaly 28 százalékkal volt magasabb, mint korábban, ami jelentős kiesést okozott az önkéntes nyugdíjpénztáraknak. Összességében a nyugdíjpénztárak által kezelt vagyon piaci értéke 247,5 milliárd forint volt 2018 végén, 2,9 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban.

A kilépések nagy számához csak kis részben járult hozzá, hogy a parlament novemberben eltörölte a pénztári befizetések adómentességét, hiszen 2018-ban nagyjából csak a tavalyelőtti tendencia folytatódott, a kilépők száma 2017-ben is hasonló volt, emellett a cafeteriarendszert érintő változások csak idén léptek életbe. Ez persze azt jelenti, hogy várhatóan idén ennél is többel csökken majd a pénztártagok száma – ami kár, hiszen a befektetések hozama a tavalyi rossz eredmény ellenére jelentősen emelkedett az elmúlt hónapokban.

Érdemes megjegyezni, hogy a tavalyi visszaesés inkább kivételt jelent, mint szabályt: az elmúlt 10 évben a nyugdíjpénztári befektetések átlagos éves növekedése 7,41 százalék volt.

Hamarosan ledolgozzák a veszteséget

Az idei első negyedévben a 2018-as veszteségek nagy részét ledolgozták a kasszák. Az MNB adatai szerint az első három hónap után minden hazai nyugdíjalap pluszban áll, a legjobbak árfolyama az időszak alatt 7-8 százalékot is emelkedett.

A legjobban teljesítő portfólió az MKB növekedési portfóliója lett 6,7 százalékkal, de 6 százalék felett van a Szövetség növekedési portfóliója is. A növekedés a következő negyedévben is folytatódott, júliusban továbbra is pluszban állt az összes pénztári portfólió. A legmagasabb féléves hozamot az OTP Dinamikus portfóliója termelte. A 90 százalékban részvényeket vagy részvényekhez hasonló eszközökhöz kötött, igen kockázatosnak számító alap árfolyama 12,26 százalékot emelkedett. A második helyen az Allianz kockázatvállaló alapja végzett, több mint 10 százalékos hozammal.

A kockázatosabbnak tartott alapok többsége 6-9 százalék közötti hozamot ért el az első félévben, de viszonylag nagy hasznot hoztak az alacsony kockázatú kiegyensúlyozott alapok is, például az OTP kiegyensúlyozott alapja 6,58 százalékos hozammal, vagy az Aegon és az Aranykor kiegyensúlyozott portfóliói is 5 százalék fölötti árfolyamnyereséggel.

A legtöbb portfólió alapját képező állampapírok a tavalyi év vége óta szépen növekednek, nyárra a MAX állampapírindex már 9 százalékkal magasabb volt az egy évvel korábbi mutatóhoz képest. Ha ez a tendencia folytatódik, az év végére is maradhat az önkéntes pénztári befektetések magas, 8-9 százalékos hozama.

A plusz adók kivetése sem tett jót a nyugdíjpénztáraknak

A jó hozamok ellenére azonban mégsem lehet felhőtlen a nyugdíjpénztári tagok öröme. A cafeteriaelemek újfajta adózása miatt számos cég megszüntette a pénztári befizetést mint béren kívüli juttatást. Ahol megmaradt, ott a munkáltató és a munkavállaló ma jövedelemként kell, hogy adózzon utána, összesen 54,5 százalékos adóteherrel. Az új adóból csak részben, 20 százalékos jóváírás vagy egy munkavállalói adómentességet garantáló opcióval spórolhatnak az önkéntes pénztári tagok – itt olvashat arról, hogyan érheti ez meg egy munkáltatónak és egy munkavállaló pénztártagnak.

A Grantis országos toplistájából kiderül, hogy a megtakarítók mely magyarországi megyékben készülnek leginkább a nyugdíjas éveikre, és hogy mennyi adóvisszatérítésre számíthatnak az államtól.

1000 főből álló országos minta alapján megvizsgáltuk, mennyi pénzt tettek félre nyugdíj-előtakarékosság céljából az emberek az ország egyes megyéiben a 2018-as év során.

A magyarországi átlag havi 20.600 forint,

azaz országos szinten ennyi megtakarítással egészítették ki a jövőbeli állami nyugdíjukat a magyarok. Megyei szintén már nagyobb eltéréseket látunk az erre fordított összeg nagyságában.

Nyolc megye volt az országos átlag alatt, köztük is Csongrád megye zárt az utolsó helyen havi 17.000 forinttal. Meglepő, de az ország legmagasabb jövedelmi átlagát magáénak tudó Budapest csak harmadik lett az országos ranglistán 22.900 forinttal. A fővárost Szabolcs-Szatmár-Bereg (23.600 Ft) és Fejér megye (23.100 Ft) előzte meg. A lista első és utolsó helyezettje között 6600 forint különbség van, ami jól mutatja az eltéréseket a megtakarítási hajlandóságban.

„Az átlagfizetés 10%-át érdemes félretenni nyugdíj-előtakarékossági célokra”

– mondta el Pálmai Viktor, a Grantis megtakarítási szakértője. „Ebből a kritériumból kiindulva ezek a megtakarítási összegek többé-kevésbé megfelelőnek mondhatók, tekintve, hogy 219.400 forint a nettó átlagkereset” – tette hozzá a szakértő.

A nyugdíj-előtakarékosságoknak három fajtája van Magyarországon: az önkéntes nyugdíjpénztár, a nyugdíjbiztosítás és a nyugdíj-előtakarékossági számla (NYESZ). Mindhárom mellé adókedvezmény jár: az éves befizetések 20%-át lehet visszaigényelni a személyi jövedelemadóból 100-150 ezer forintos értékhatárig.

Ez alapján kiszámolható, hogy országos szinten 49.400 forinttal gyarapodik majd a megtakarítók nyugdíjszámlája az állam jóvoltából, miután az szja-bevallás során visszaigényelték a nekik járó összeget. Természetesen megyei szinten itt is eltérések vannak: akik többet takarítottak meg, több adókedvezményben részesülhetnek. Míg Csongrádon csak 40.700 forintot, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében már 56.600 forintot igényelhetnek vissza a nyugdíjra gyűjtők.

Egy nyugdíj-előtakarékossági kalkulátorral is készültünk: a megtakarításban gondolkodók kiszámolhatják, mennyi pénzzel gyarapíthatják a jövőbeli állami nyugdíjukat.

A magyarok közül egyre többen rendelkeznek a három nyugdíjcélú megtakarítás egyikével. Ezt az állam is honorálta: a megtakarítók 28 milliárd forint adóvisszatérítésben részesültek.

2018-ban jelentős összeget, összesen 142 milliárd forintot tettek félre a nyugdíjcélú megtakarítással rendelkezők az időskorukra, ami bizonyítja, hogy egyre többen látják be az öngondoskodás fontosságát. 710 ezren, fejenként átlagosan évi 200 ezer forintot takarítottak meg a háromféle nyugdíjcélú megtakarítás egyikével, ami havi szinten több mint 16 ezer forintos megtakarítást jelent. A Grantis ügyfelei körében 1736-an összesen, szintén a három lehetőség egyikével 317 millió forintot, azaz havi szinten fejenként szintén közel 16 ezer forintot tettek félre. Ez a három eszköz a következő: önkéntes nyugdíjpénztár, nyugdíjbiztosítás, valamint nyugdíj-előtakarékossági számla.

Jelentős különbségek vannak a nyugdíj-megtakarítások között

Bár mind a három megtakarítással a nyugdíjas évek anyagi biztonságának megteremtése a cél, személyfüggő, kinek melyik válik be a leginkább. Ugyan az önkéntes nyugdíjpénztárral és a nyugdíjbiztosítással hasonlóan befektetési portfóliókban kamatozhat a pénzünk, míg az első esetében maximum 3-5 opcióból választhatunk, amelynek többsége állampapír túlsúlyos, addig utóbbi esetében ennek többszöröséből válogathatunk, ráadásul az eszközök tekintetében is változatosabbak, így nagyobb a mozgástér. A nyugdíj-előtakarékossági számlát ezzel szemben az igazán hozzáértők választják: itt a megtakarítónak kell összeállítania és kezelni a saját befektetési portfólióját.

Bár a nyugdíjcélú megtakarítással rendelkezők között a legtöbben az önkéntes nyugdíjpénztárat választották, hiszen nagyjából 1 millióan vannak, a tagok fele nem fizeti a tagdíjat, és az átlagos havi befizetések is 3-5 ezer forint között mozognak, ami nem sok mindenre lesz elég. Ugyan a nyugdíjbiztosítás csak 2014 óta választható opció, a tavalyi évben már 270 ezren rendelkeztek ezzel a megtakarítással. Az ő esetükben ráadásul az átlagos havi befizetés is magasabb: nagyjából 20-22 ezer forint. A legkevesebben a nyugdíj-előtakarékossági számlát választók vannak, de mivel sokkal több odafigyelést és hozzáértést igényel, mint a másik kettő, nem is olyan meglepő: az előző évben már csak 125 ezren tettek félre ezzel az eszközzel. Azonban akik ezt választották, havi szinten átlagosan 32-45 ezer forintot is megtakarítottak nyugdíjcélra.

Az adókedvezmény sokakat ösztönöz

A nyugdíjtakarékosság fontosságára az állam is igyekszik felhívni a figyelmet: többek között ennek ösztönzése miatt jár az éves befizetések utáni 20%-os adókedvezmény mind a három nyugdíjmegtakarítási eszköz esetében. A maximálisan, az adóbevalláskor visszaigényelhető összeg azonban eszközönként eltér: nyugdíj-előtakarékossági számla esetében 100 ezer forintig, nyugdíjbiztosítás esetében 130 ezer forintig, míg önkéntes nyugdíjpénztár esetében 150 ezer forintig igényelhető vissza az bérből levont személyi jövedelemadó. Több nyugdíjcélú megtakarítás esetében azonban az éves maximum korlát is magasabb: akkor már akár 280 ezer forint is visszaigényelhetővé válik.

Ez a lehetőség valóban vonzóvá teszi a nyugdíjcélú megtakarításokat a lakosság körében. 2018-ban például 28 milliárd forintnyi adót, azaz fejenként 39 ezer forintot spórolhattak meg azok, akik éltek ezzel a lehetőséggel – fontos ugyanis leszögezni, hogy ez nem jár automatikusan, az adóbevallás benyújtásakor kell igényelni. Ezt pedig érdemes nem elfelejteni, mert bár lehet, hogy egy havi 20 ezer forintos nyugdíjmegtakarítás után járó 48 ezer forintos adójóváírás kevésnek hat, ez kifejezetten egy hosszú távú megtakarítás, ezért 20-30 éves távot éri meg figyelni: 30 évnél például már közel 1,5 millió forintot nyerhetünk ezzel, de 20 évnél is közel 1 milliót, és természetesen ez is ugyanúgy kamatozik, mint az általunk befizetett összegek. Ezek után nem véletlen tehát, hogy sokak számára csábító ez a kiegészítés, amikor megtakarításban gondolkoznak, és időskori anyagi biztonságukat igyekeznek bebizosítani.

A lakosság fele még mindig az állami nyugdíjra apellál, de a nyugdíjcéllal megtakarítók átlagéletkora fiatalodik

A Századvég Alapítvány kutatása szerint a nyugdíjas évek anyagi biztonságának megteremtését a lakosság fele még mindig az államtól várja. Nagyjából minden harmadik emberre igaz ugyanakkor, hogy nyugdíjcélú megtakarítással készül az időskorára – ez pedig már magasabb pénzügyi tudatosságról árulkodik. Jelenleg önkéntes nyugdíjpénztári tagsággal rendelkeznek a legtöbben, nagyjából 1 millióan vannak, azonban számuk évek óta stagnál – ráadásul a tagok fele a tagdíjat sem fizeti. A nyugdíjbiztosítás, bár csak 2014 óta opció, az ezt a lehetőséget választók száma évről évre növekszik, tavaly már a 280 ezret is elérte. A nyugdíj-előtakarékossági számlát választják a legkevesebben: ők csak 117 ezren vannak. Sokan vannak ugyanakkor a halogatók is, akik bár látják, hogy nem lesz elég, amit az államtól várhatnak, de még úgy érzik, várhatnak azzal, hogy nyugdíjcélú megtakarításba kezdjenek.

Ami viszont pozitív fejlemény, hogy bár nem olyan látványos, de fiatalodott a nyugdíjcélú megtakarítók átlagéletkora. A Grantis 3500 fős országos mintája alapján míg 2017-ben az átlagos magyar megtakarító 44 éves korában kötötte meg a szerződését, 2018-ra ez 43 évre csökkent. Viszont érdemes mögé nézni ennek: a 25-30 éves korcsoport aránya ugyanakkor megduplázódott a megtakarítók között. Ez pedig azt jelenti, hogy a huszonévesek egyre nagyobb arányban látják be azt, hogy mennyit számít az idő egy nyugdíjcélú megtakarítás esetében – hiszen ez azt jelenti, hogy az adójóváírást is még több éven keresztül tudják igénybe venni. Ráadásul könnyen belátható, hogy ugyanazzal a havi megtakarítási összeggel számítva, a már korábban említett 20 ezer forint sokkal nagyobb végösszeget eredményez majd, amennyiben valaki nem várja meg ezzel, hogy betöltse a negyven évet.