Nem szeretne személyes találkozót? Tanácsadásunk már online is elérhető! Tudnivalók

A koronavírus-járvány akkor robbant ki, amikor a magyar egészségügyben csak komótos szárnypróbálgatásokkal próbáltak a digitalizáció irányába mozdulni. A kényszerhelyzet miatt néhány nap alatt kellett felvenni a ritmust a távgyógyítás terén. Elemzők szerint a hirtelen jött reformoknak hosszan tartó hatásuk lehet a koronavírus után, ami mindenki számára jó hír.

A Qubit ismeretterjesztő portál alapos összeállítást közölt a távgyógyítás, vagyis a telemedicina jövőjéről, ami olyan reformokat hozhat, amik tehermentesíthetik az orvosokat, illetve leszámolhatnak a tévés csodadoktorokkal és Dr. Google-lel (az öndiagnózis egyik kedvelt eszköze a legnagyobb keresőoldal).

A járvány miatt gyorsan kellett átállniuk az orvosoknak a távgyógyításra, minimalizálva ezzel az orvos és páciense közti kontaktust. A Magyarországon is jelen lévő Teladoc telemedicina-szolgáltató szerint az USA-ban naponta több mint 15 ezer videós konzultációt folytattak le már márciusban – azóta ez a szám még magasabb lehet. (A Teladoc egyébként a privát egészségbiztosítások egyik jelentős hazai ellátásszervezője is, nem csak orvosi call centert üzemeltetnek.)

Április végén nálunk is megjelent egy kormányrendelet, ami kimondja, hogy innentől a betegnek nem minden esetben kell személyesen jelen lennie, ha ez orvosilag igazolt távolmaradást jelent, viszont a tb attól még fizeti az ellátást. Ez olyan területeket érint, mint a távdiagnosztika, a leletek kiértékelése vagy a receptfelírás.

Az online rendelés több szempontból is hasznos: segít fenntartani az izolációt, ami egy járvány idején nagyon fontos. Védi az orvost és a beteget, és nem tesz ki olyat veszélynek, aki csak gyógyszert szeretne felíratni magának. A veszélyeztetett életkorban lévő (65+) orvosok is folytathatják így a praktizálást

Eddig is voltak már előrelépések

Kétségtelen, hogy a koronavírus-járvány felkészületlenül érte a magyar egészségügyet, már ami a digitális szolgáltatásokat illeti. Viszont az elmúlt években így is történtek előrelépések, amik most gyorsabb tempóban fejlődhetnek ki.

2017. november 1-jén például bevezették az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) nevű e-egészségügyi rendszert Magyarországon, melyhez a háziorvosi szolgálatok, járó- és fekvőbeteg-ellátó intézmények és az összes gyógyszertár csatlakozott. Mire volt ez jó? A beteg adatai ezentúl egy központi adatbázisból elérhetőek. Megjelentek olyan elektronikus szolgáltatások, mint az eRecept, az eBeutaló vagy az eKórtörténet. Ezek mellé ún. digitális önrendelkezés is társult: a beteg megnézheti az adatkezelési naplójában, kik fértek hozzá az adataihoz.

Az eRecept esetében például személyes találkozó nélkül is fel tudja írni az orvos a receptet. A betegnek csak be kell fáradnia a patikába, majd magát azonosítva egy taj-szám alapján megkapja a gyógyszerésztől a felírt készítményt. Az eRecept nem terjed ki a vényen rendelhető termékek teljes körére, de a vényköteles, valamint tb támogatással vényen rendelhető gyógyszereket teljes körűen kezeli. Ez év márciusától a gyógyszerkiadás szabályai is változtak:

az eRecept segítségével bárki kiválthatja hozzátartozója, ismerőse, barátja gyógyszereit a taj-szám bediktálásával.

Kit hívhatok, ha magánorvosra van szükségem?

A privát egészségbiztosítások jelentős része már a járvány előtti években is biztosított 0-24 órában elérhető orvosi call centert – ezeknek a fenntartását intézik olyan szolgáltatók, mint a Teladoc vagy a Europ Assistance. A mostani különösen jó alkalom, hogy elgondolkodjunk egy egészségbiztosítás elindításán.

De az egészségbiztosítási csomagokon kívül is találunk telemedicina-szolgáltatókat. Az Aegon biztosítóval partnerségben lévő MediCall két perc ingyenes hívást tesz lehetővé bárkinek (mielőtt fizetőssé válik), hogy telefonon vagy videón keresztül beszéljen orvossal. Saját bevallásuk szerint áprilisban már 60 ezer felhasználójuk volt, és naponta 50-60 fizetett telefonos konzultációt folytattak le.

Vagy ott van a DokiApp, „az online orvos”, ami azt ígéri, hogy fél óra alatt összeköt egy orvossal vagy egy pszichológussal. A konzultáció ára 5 ezer forint, ami ugyan borsosnak tűnik, de egy szakorvosi konzultáció a magán-egészségügyben a 20 ezer forintot is meghaladhatja – persze csak ha nincs privát egészségbiztosításunk.

A Magyar Szoptatási Tanácsadók Közössége már 96 tanácsadót, szoptatási ambulanciát és szoptatást támogató baba-mama csoportot sorakoztat fel a honlapján, akikhez videós formában lehet fordulni szoptatási tanácsokért. A tanácsadás hossza 90 perc és 3 óra közt alakul, az akkreditált szoptatási tanácsadók egyéni díjszabás alapján dolgoznak.

De nem ez az egyetlen telemedicina-szolgáltatás, ami várandós anyukáknak szól: a PregnaScan a terhesség teljes időtartama alatt egy orvosi csapat monitorozza a kismamát. Van itt minden, amiknek a modern elvárások szerint lennie kell: bluetooth-on keresztül kommunikáló okoseszköz, telefonos applikáció, felhőben futó elemző algoritmus és persze hús-vér orvosok, akikkel online lehet konzultálni. A teljes szolgáltatási csomag díja 100 és 300 ezer forint között alakul.

Mennyi marad meg ezekből az intézkedésekből?

A magán-egészségügyi szolgáltatók már évek óta élnek a digitalizáció adta lehetőségekkel, így biztos, hogy ezek a koronavírus-világjárvány után is velünk maradnak, sőt várhatóan tovább bővülnek, és még kifinomultabbá válnak.

Hogy az állami egészségügyben mi fog történni, az egy jó kérdés, de a kényszeredett reform hátha tartós eredményeket ér majd el. Amit az EESZT-vel és az eRecepttel elkezdtek, azt most azzal a fontos lépéssel egészítették ki, hogy a betegnek nem is kell minden esetben személyesen találkoznia az orvossal, sok időt spórolva ezzel magának és az orvosának, és a higiéniai szempontokat se felejtsük el. Ha ezek megszokássá válnak, akkor egy esetleges következő járvánnyal is hatékonyabban fel tudnánk venni a harcot, ez pedig nem mellékes szempont.

Egyre inkább megkerülhetetlen része a hazai egészségügyi ellátásnak a magánegészségügy, annak ellenére, hogy a terület továbbra is alig szabályozott. A színvonalbeli különbség nagyrészt a magánellátás finanszírozásának köszönhető: a leggyakoribb járóbeteg-beavatkozások esetében az állami és a magánellátás között 8-szoros a szorzó.

Hazánkban jelenleg többé-kevésbé univerzális állami egészségügyi ellátásról beszélhetünk. A magánellátás emellett eredetileg kiegészítő szerepet töltött be, ahol plusz pénzért magasabb színvonalat és extra szolgáltatásokat kaphat a beteg. A ’90-es és 2000-es években még minimális volt az ilyen szolgáltatók száma (ezek is jellemzően egy-két területre korlátozódtak, például a fogászatra, szülészetre), így az állam sem látta szükségesnek különösebben leszabályozni a szektort.

Azóta nem is volt jelentősebb, sikeres egészségügyi reform, ennek ellenére mára a magánegészségügy csaknem az államival egyenrangú ellátórendszerré vált. Kincses Gyula volt államtitkár a Portfolión megjelent elemzésében úgy fogalmazott, egyfajta tétlen reform zajlott le: a kormányzat hagyta a magánegészségügy spontán elburjánzását. Ennek következtében mára

a járóbeteg-ellátás terén munkaórák számában, sőt, finanszírozásban megelőzi tb által fizetett ellátást.

Emiatt az utóbbi egy-két évben napirendre került a rendszer átalakítása, beleértve a magánellátás újfajta szabályozását is.

Állami, maszek, nagytőke

Nézzük meg először, pontosan mit is kellene szabályozni! Az első időszakban Magyarországon az egy-egy vállalkozó orvos köré épülő kis magánrendelések domináltak. Ezeket jellemzően maguk az orvosok indították, akik gyakran saját lakásukban fogadtak betegeket. A 2010-es évektől kezdve előtérbe került a piacon a részben magyar, részben nemzetközi hátterű nagytőke.

Jelenleg a magánellátások piacát a tisztán piaci alapon működő vállalkozások határozzák meg, ahol az orvosok alkalmazottként vagy alvállalkozóként dolgoznak. A magánegészségügyi rendelőknél a multinacionális cégekre jellemző menedzsmentrendszer, profi sales- és marketingcsapatok jellemzők. A magánrendelők tipikusan hármas felosztással (front office betegellátást végző szolgáltató, háttérmenedzsment, tulajdonos), professzionálisan, profitközpontúan működnek, így jellemzően az államinál modernebb felszereléseket engedhetnek meg maguknak. Ezek az új magánegészségügyi vállalkozások döbbenetes forgalommal számolhatnak: a legnagyobb 33 szolgáltató összesített árbevétele egy év alatt 21 százalékkal növekedett tavalyelőtt, ami mintegy 37,4 milliárd forintot tett ki.

Nyílik az olló

Ahogy fentebb már írtuk, a járóbeteg-ellátás finanszírozását tekintve a magánellátás kissé már megelőzi az állami rendszert, úgy, hogy állami rendelésből még mindig jóval több van. Ha azonban egy-egy rendelőt vagy osztályt hasonlítunk össze, a különbségek jóval nagyobbak.

A leggyakoribb járóbeteg-beavatkozások esetében a magánellátások 8-szor annyi pénzt kapnak a páciensektől és a biztosítóktól, mint az állami rendelők a NEAK-tól.

Az állami rendszerben egy átlagos vizit után körülbelül háromezer forintot kap egy rendelő, miközben a magánklinikákon tízezres nagyságrendű is lehet a díj. A fekvőbeteg-ellátásban is látványos, 2,5-szeres az átlagos különbség, persze a magánszektor javára. Mindez természetesen az orvosok fizetésében is meglátszik, nem is beszélve az igényesebb munkakörnyezetről és fejlettebb eszközökről.

„Az egészségügy nem üzlet, meg kell szüntetni a magánszolgáltatásokat az állami kórházakban, a kormány már dolgozik a magán- és az állami egészségügy szétválasztásán”

– ezt még tavaly októberben mondta Kásler Miklós, az egészségügyért is felelős erőforrásminisztérium vezetője a Magyar Hírlapnak adott interjúban. Kásler elmondása szerint már elindult olyan törvényjavaslatok kidolgozása, amelyek alapján a fizetős szolgáltatásokat csak az állami intézményeken kívül nyújthatnának az orvosok. 

A tervezett szabályozásról azóta kevés részlet derült ki, a politikusi nyilatkozatok alapján annyi tűnik csak biztosnak, hogy a kormány az ingyenes állami ellátás és a fizetős magánszektor egyértelmű elválasztásában gondolkodik. Ez jelentősebb változást jelentene, mint azt ahogy elsőre gondolhatnánk. A jelenlegi körülmények között egy ilyen reform akár azzal is járhat, hogy a gyakorlatban a magánegészségügy végérvényesen túlsúlyba kerül az ingyenes állami ellátással szemben, vagyis az ellátás nagy része fizetős lesz.

Nehéz lesz szétválasztani

Az egyik kritikus kérdés, amit az esetleges reformnak meg kell oldania, az az, hogy a két szektorban a szereplők gyakran azonosak, azaz számos orvos magánpraxisát támogatandó tartja fent állását állami egészségügyi intézményben. Az állami rendelésben a kapacitás miatt kialakuló tömegrendelés egyre több beteget terel a fizetős ellátás felé: tipikus gyakorlat, hogy az orvos közli a beteggel, hogy az állami rendelőben csak hónapok múlva tud időpontot adni, de a magánklinikán, ahol másodállásban dolgozik, már napokon belül sorra kerülhet, persze nem ingyen. Jogszabályokat sértő, de sajnos szintén elterjedt gyakorlat az is, hogy a magánellátásban is dolgozó orvosok soron kívül, hálapénzért cserébe elintézik, hogy a magánrendelésért fizető betegeket soron kívül – lényegében magánbetegként – operálják az állami kórházban.

Amennyiben a szétválasztás mégis megtörténik, úgy nem kérdés, hogy a kettős praxist folytató orvosok nagy része a magánpraxisát fogja választani, ha csak időközben nem emelik drasztikusan az orvosok bérét. Egy ilyen lépéssel nyíltan egy, az amerikaihoz hasonló fizetős egészségügyi rendszer alakulna ki Magyarországon, ahol számos ellátást csak pénzért, illetve biztosítottként lehetne igénybe venni.

Bár az elmúlt 25 évben valamennyivel sikerült csökkenteni hazánkban a daganatos betegségek miatti halálozások számát, azonban Európában még mindig nálunk hal meg a legtöbb ember a rák miatt. Ugyan egyértelmű, hogy a helyzet javult az évek során, de még mindig van mit tenni annak érdekében, hogy még kevesebb ember veszítse el életét a betegség következtében.

Hiába, hogy a rák manapság már nem jelent egyértelműen halálos ítéletet egy ember számára, mivel korai felismerésével, műtétekkel és modern gyógyszerekkel részben gyógyíthatóvá, vagy legalább is kordában tarthatóvá vált, Magyarországon az elmúlt 25 évben mégis csak 15%-kal csökkent a daganatos betegségek miatti halálozások száma. A rák elleni harc ugyanakkor nem csak az egészségügy helyzetétől függ, a társadalom és az egyén szerepe sem elhanyagolható a statisztikák javulásának tekintetében.

Az elmúlt évek eredményei: Magyarországon 15%-kal csökkent a rák miatti halálozások száma

Magyarországon egy évben 100 halálesetből 25-öt okoznak a daganatos megbetegedések: nagyjából 32-33 ezer ember hal meg ebből az okból kifolyólag évente. Tovább rontja az összképet, hogy Európában 100 ezer lakos tekintetében nálunk hal meg a legtöbb ember a rák miatt, és az OECD-országok rangsorában is a legvégén állunk.

Azonban nem csak ezek az adatok beszédesek. Érdemes megvizsgálni azt is, az elmúlt években hol, mennyire sikerült lecsökkenteni a rák miatti halálozások számát, hiszen ez mutatja meg a rák elleni küzdelem eredményeit. Az alábbi táblázatban összefoglaltuk, 1990 és 2015 között, százezer főre vetítve hogyan alakult a helyzet néhány európai országban, köztük Magyarországon.

Ahogyan a táblázat is jól mutatja, ugyan például Szlovákiában minimálisan, de nőtt 25 év alatt a daganatos betegségek miatti halálozások száma, valójában még így is kevesebb család veszíti el ebből az okból kifolyólag a hozzátartozóját, mint nálunk. Ahogy látható, a jellemző azért inkább az, hogy az európai országok le tudtak faragni ezen a számon, abban viszont van eltérés, hogy milyen arányban. Ha végignézünk a diagram oszlopain, egyértelműen szemet szúr a változás Csehország esetében: az elmúlt években ugyanis 30%-os csökkenést tudtak realizálni. Ezzel szemben Magyarország viszont csak 15%-ot tudott lefaragni a daganatos betegségek okozta halálozások számán.

Az újonnan diagnosztizált daganatos betegek száma viszont évről évre emelkedik hazánkban. Ez persze egyrészt azt mutatja, hogy a megelőzésen még mindig sokkal kisebb a hangsúly, mint ami szükséges lenne, de abból a szempontból mégis pozitív fejleménynek tekinthető, hogy az egészségügy fejlődésével egyre inkább kiszűrhetővé válnak a betegségek. Az idejében felismert daganatos megbetegedések pedig hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az érintettek esetében ne okozzon halált a rák.

Ahogy az alábbi diagram is mutatja, miközben egyre több a diagnosztizált daganatos megbetegedések száma évről évre, a halálesetek száma mégsem emelkedik. Míg 2007-ben a rákos betegek 48%-át nem lehetett már megmenteni, addig a 2013-ban ez az arány 43%-ra esett vissza. Ez is igazolja tehát, hogy korai felismeréssel ma már nem feltétlenül tekinthető halálos betegségnek a probléma – azonban természetesen az is nagyon fontos lenne, hogy amennyire lehet, megelőzhető legyen már a kialakulása is a daganatoknak.

Mi okozhatja a rák kialakulását?

Ahogyan azt már említettük, az, hogy idejében diagnosztizálnak egy daganatos megbetegedést, sok esetben életet menthet. Nem lehet tehát eléggé hangsúlyozni, mekkora szerepe van a rendszeres szűrővizsgálatoknak abban, hogy csökkenhessen azoknak a száma, akik ebből kifolyólag vesztik életüket. Természetesen szerepet játszik még ebben az egészségügy fejlettsége, legyen szó felszereltségről, elegendő szakemberről, vagy a várólisták hosszúságáról. Ugyanakkor a megelőzésben az életmód is kiemelten nagy szerepet játszik. Hazánkban összességében minden 3. ember halála megelőzhető lenne, amennyiben az egészséges életmód nagyobb szerepet kapna, valamint ha az egészségügyi rendszer hatékonyabban működne.

Az egészségtelen életmód, a káros szokások nagyban hozzájárulnak a daganatos megbetegedések kialakulásához.

Növelheti a kockázatot az elhízás, a mozgás hiánya, az alacsony gyümölcs- és zöldségfogyasztás, de a dohányzás és az alkoholfogyasztás, a fokozott stressz, valamint a környezeti ártalmak is, mint például a szennyezett levegő vagy az egészségre ártalmas ivóvíz. Az Európai Közegészségügyi Szövetség (EPHA) szerint is igaz, hogy Európa keleti felét – így sajnos hazánkat is – jobban érintik ezek.

Ennek tükrében különösen figyelemfelkeltő adat, ha például a dohányzást nézzük, hogy a vezető halálok a daganatos megbetegedések tekintetében Magyarországon mind a nők, mind a férfiak esetében a tüdőrák.

Ezt tovább súlyosbítja, hogy az Európai Unió tagállamai között nálunk a legmagasabb a tüdőrák okozta halálesetek aránya a halálos kimenetelű daganatos betegségek között. Míg az OECD-országokban átlagosan a felnőtt népesség 18%-a, addig hazánkban a lakosság 26%-a dohányzik. Kétségtelen, hogy van összefüggés a dohányzás és a tüdőrák kialakulása között: felmérések szerint a tüdőrák okozta halálozások nagyjából 90%-ért felelős ez a káros szenvedély.

Az egyéni felelősség szerepe korántsem becsülhető alá a kérdésben

Természetesen egy kialakult daganatos megbetegedés esetében nagy szerepet játszik az egészségügy állapota: mekkora az éves költségvetés, van-e elegendő orvos, mennyire korszerű a felszereltsége adott kórháznak vagy klinikának, milyen hosszúak a várólisták, és így tovább. Az állami szektor teljesítményével kapcsolatban sokan elégedetlenek, éppen ezért lehet az, hogy az elmúlt 2 évben a betegek 2/3-a fordult végül magánorvoshoz a problémájával, gyorsabb és jobb minőségű szolgáltatásért, ez a tendencia pedig a jövőben vélhetőleg tovább erősödik majd. Ugyanakkor, különösen a megelőzés tekintetében és abban, hogy időben diagnosztizálható legyen egy daganat, ezzel csökkentve annak esélyét, hogy halálos kimenetelű legyen a betegség – az egyéni felelősség szerepe is jelentős.

Az, hogy eljársz-e évente szűrővizsgálatokra vagy sem, a te döntésed. Az, hogy milyen életmódot folytatsz, szintén: vannak-e káros szokásaid, dohányzol-e, fogyasztasz-e rendszeresen alkoholt, odafigyelsz-e arra, hogy egészségesen étkezz, hogy rendszeresen mozogj, és így tovább. Nem érdemes félvállról venni ennek a kockázatát, hiszen ahogy a statisztikák is rávilágítottak, jelenleg Magyarországon minden 4. haláleset a rák miatt történik – emellett pedig további krónikus betegségek esetében is igaz, hogy a megelőzés és az időben történő diagnosztizálás életet menthet.

Belső statisztikáink szerint az elmúlt egy évben 40%-kal nőtt a privát egészségbiztosításokra szánt összeg az azt megelőző évhez képest, ami mutatja: a magyar lakosság egyre nagyobb arányban fordul a magánegészségügy felé.

A pénzügyi tanácsadóként kapcsolatban állunk a legtöbb olyan magyarországi biztosítóval, amelyek privát egészségbiztosításokkal foglalkoznak. Cégünk belső adatbázisából kiderül – közel 500 ügyfél adatai alapján –, hogy az elmúlt évben, akinek volt egészségbiztosítása, átlagosan havi 25 ezer forintot költött rá. Ez mintegy 40%-kal magasabb összeg, mint az ezt megelőző évben, amikor ez csak havi 18 ezer forint volt.

„A magyar lakosság egészségtudatosabb rétege egyre nagyobb arányban fedezi fel a privát egészségbiztosításokat”

– mondta el Sipos Csaba, a GRANTIS vezető pénzügyi tanácsadója, aki szerint az erre fordított összeg növekedéséből is látszik: a prémium egészségügyi ellátásokra van igény, sőt az emberek egyre többet hajlandóak erre fordítani.

Egy egészségbiztosítás havi díja a szerződő egészségügyi állapotától és a szolgáltatási csomag tartalmától függ, viszont általában már a legolcsóbb csomagok is tartalmazzák a 0-24 órás telefonos orvosi ügyeletet és az éves menedzserszűrést, valamint az ambuláns műtéteket, amelyek országszerte igénybe vehetőek. Az átlagos, 25 ezer forintos díj általában fedezi a fekvőbeteg-ellátást, a nagy értékű diagnosztikai műszerek igénybe vételét (CT, MRI, PET-CT), a második orvosi szakvéleményt, a külföldi gyógykezelést, a fogászati ellátást és a terhesgondozást is.

„A magyarok döntő többsége vesz igénybe valamilyen fizetős egészségügyi szolgáltatást, ezért sokaknak jobban megéri, ha biztosításon keresztül teszik meg ugyanezt havonta egy kisebb összegért, amiért cserébe többmilliós értékű kezeléseket vehetnek igénybe”

– tette hozzá Sipos Csaba, aki szerint a jövőben további növekedés várható a magánegészségügyben.