Idén 9 éve, hogy a magánnyugdíjpénztári tagoknak nyilatkozniuk kellett arról, visszalépnek-e az állami rendszerbe, vagy megtartják megtakarításukat. Egyelőre úgy tűnik, azok jártak jobban, akik maradtak.

A magánnyugdíjpénztár (röviden: mnyp vagy manyup) korábban a nyugdíjrendszer második pillére volt, 1997 és 2011 között a pályakezdőknek kötelezően be kellett lépniük valamelyik pénztárba, de a már aktív munkavállalók is dönthettek a belépés mellett.

A magánnyugdíjpénztárak az elterjedt hiedelemmel ellentétben 2010-ben sem szűntek meg teljesen, bár a rendszer alapvetően átalakult.

Megszűnt egyrészt a pályakezdők kötelező pénztári tagsága, és ami még fontosabb, az aktív pénztártagoknak végleg dönteniük kellett, hogy visszalépnek-e az állami nyugdíjrendszerbe, vagy maradnak a privát pénztárakban.

A nyugdíjjogosultság is megmaradt

A kormányzati kommunikáció akkor úgy szólt, hogy akik tagok maradnak, teljesen elvesztik jogosultságukat az állami nyugdíjra, ez azonban inkább csak rémisztgetés volt, mivel később a jogszabály már arról rendelkezett, hogy a magánnyugdíjpénztári tagoknak is a tb-rendszerből jár a nyugdíj 100 százaléka.

A különbség, hogy 2010. szeptember 30. előtti időszakra számított nyugdíj 25 százaléka a magánnyugdíjpénztárból, 75 százaléka pedig a tb-től érkezik.

A beijesztés azonban láthatóan bevált, a korábbi pénztártagok nagy többsége nem jelezte, hogy magánnyugdíjpénztári tag szeretne maradni, így korábbi megtakarításaik (összesen mintegy 3 ezer milliárd forint!) mind az állami nyugdíjalapba kerültek. Ehhez az államnak joga volt, mivel a megtakarítók az állam nyugdíjjárulékával „tőzsdézhettek”.

Az állam viszont a privát megtakarításhoz ebben az esetben sem nyúlt. Akik hagyták, hogy kiléptessék a magánnyugdíjpénztárból, megkapták azt, amit valóban maguknak kerestek meg, vagyis a nyugdíjjárulékon keresett hozamokat. Sokan elfelejtik, de emiat

fejenként átlagosan 70 ezer forintot kaptak vissza a magánnyugdíjpénztárból kilépő tagok.

Alig 100 ezren ragaszkodtak privát megtakarításukhoz, akik mostanra csak 55 ezren maradtak, de egyelőre valószínűbb, hogy ők jártak jobban. Az Azénpénzem.hu számítása szerint

a magánnyugdíjpénztárnál maradók döntő többsége 2011 óta csaknem megduplázta a nyugdíj-megtakarítását.

Az átlagos hozamokkal számolva egy átlagos magánnyugdíjpénztári tagnak 2011 óta mára 1,8-1,9 millió forintra emelkedhetett a megtakarítása, ha az időszak kezdetén 1 millió forint volt a számláján. Ebben az időszakban persze az infláció rontott a vagyon értékén, de ennek mértéke csak 21,16 százalék volt, ami egymilliós kezdőtőkével így is 600-700 ezer forint reálhozamot jelent.

Forrás: Portfolio

A portál összefoglalójából kiderül az is, hogy egyelőre azok jártak a legjobban, akik a legkockázatosabb, főleg részvényeket tartalmazó növekedési portfóliókba fektettek. Ők évente átlagosan 12,7-14,4 százalékos hozamot realizálhattak. Tény, hogy ezt a csoportot érzékenyen érintették a 2018-as hozamveszteségek, a mérlegük azonban így is hamar kiegyenlítődött, a 2019-es hozamok már kárpótolni tudták őket a korábbi év negatív hozamai miatt.

Ennél valamivel kevesebb, 8,32-10,23 százalék között növekedtek a részvényeket és kötvényeket vegyesen tartalmazó kiegyensúlyozott portfóliók, míg a nagyrészt állampapírokat tartó klasszikus portfóliók csak 2,25-5,24 százalék között gyarapodtak. Fontos tudni, hogy még a leggyengébben teljesítő portfólió is megugrotta az infláció szintjét, vagyis még a legrosszabb esetben is nőtt kicsivel a megtakarítások értéke.

Megéri-e még tagnak maradni?

Azt persze nem lehet tudni előre tudni, hogy évtizedes távon hogyan alakul majd az állami nyugdíjak összege, ahogy azt sem, hogy a privát megtakarítások hozamai hogyan alakulnak majd. Azonban, ha a gazdasági realitásokat nézzük, nem valószínű, hogy az állami nyugdíjak értéke jelentősen emelkedni fog a jövőben. Az állami nyugdíjrendszer működéséből adódik, hogy csak akkor van lehetőség a nyugdíjak összegének nagymértékű emelésére, ha a nyugdíjkasszába is több járulékot fizetnek be az aktív keresők. Magyarország demográfiai helyzetét ismerve ez elég valószínűtlen forgatókönyv, a befizetők és a nyugdíjra jogosultak aránya valószínűleg csak rosszabb lesz a következő évtizedekben. Ha az állam nem vállalja viszonylag hamar a nyugdíjrendszer drasztikus átalakítását, az sem valószínű, hogy az éves inflációval lépést tudnak majd tartani az állami nyugdíjak (holott a jelenlegi nyugdíjtörvény nagy vonalakban ezt írja elő).

Ezzel szemben a privát megtakarítások (beleértve a magánnyugdíjpénztári és az önkéntes pénztári befizetéseket) értékét és hozamát különféle értékpapírok árfolyamának alakulása határozza meg. Természetesen annak is megvan a kockázata, ha a megtakarításunkat voltaképpen értékpapírokba fektetjük, egy hirtelen gazdasági válság itt is keresztülhúzhatja a számításainkat. Ezzel együtt is reálisabb, hogy a nyugdíjkorhatárig növekvő, vagy legalábbis stabil pályán marad a világgazdaság, mint az, hogy az állami nyugdíjkassza gyarapodjon.

Nyugdíj-megtakarítások: nem ugyanaz, mint az mnyp

A fentebb tárgyalt magánnyugdíjpénztárakat sokan összekeverik az olyan privát nyugdíj-megtakarításokkal, mint a nyugdíjbiztosítás, az önkéntes nyugdíjpénztár vagy a NYESZ.

Vannak, akik emiatt attól félnek, hogy az állam idővel ezeket is ugyanúgy „elveheti”, mint az mnyp-ket. Van azonban néhány jelentős különbség az önkéntes, állami nyugdíj mellett is igénybe vehető, adókedvezményes megtakarítások és a magánnyugdíjpénztár között.

A privát megtakarítások célja a várható nyugdíj kiegészítése saját nettó fizetésünkből történő befektetések segítségével. Így például az önkéntes nyugdíjpénztári tagság nem zárja ki sem az állami nyugdíjra való jogosultságot, sem a magánnyugdíjpénztári tagságot. Ahogy neve is mutatja, az önkéntes pénztárba az ember a kötelező nyugdíjjárulékon felül fizethet annyit, amennyit szeretne, illetve amiben a szolgáltatóval megegyezett. Az önkéntes pénztári tagság nem befolyásolja, hogy a nyugdíjjárulék hova kerül, és hogy mennyit kapunk belőle vissza.

Ebből is következik, hogy nem reális az a félelem, hogy az állam ráteszi a kezét a nyugdíjpénztári megtakarításokra, mert ehhez semmilyen jogalapja nincs. A magánnyugdíjpénztárakba a befizetések az állam által beszedett nyugdíjjárulékból kerültek, ezzel szemben a privát nyugdíjszámlánkra a nettó fizetésünkből fizethetünk. (Mindez persze azt is jelenti, hogy az államnak továbbra is lehet befolyása a mnyp-kben levő megtakarításokra.) Emiatt nincs olyan jogcím, ami alapján az állam hozzáférhetne azokhoz az összegekhez, amiket az emberek az önkéntes pénztáraknál, nyugdíjbiztosításoknál letétbe helyeztek. Ezeket a vagyonokat a magyar állam legfeljebb erőszakkal, a kommunista államosításokhoz hasonló módon tudná megkaparintani – idáig azért talán nem fajulnak a dolgok a következő néhány évtizedben sem.

Az államnak ma az önkéntes pénztárakban annyi szerepe van, hogy lehetőséget ad a befizetések 20 százalékát kitevő SZJA visszaigénylésére, más privát megtakarításokkal együtt akár évi 280 ezer forint értékben. Az elképzelhető (bár egyelőre szintén nem valószínű), hogy egyszer ezt az adókedvezményt megszűntetik. Bár ez kellemetlen lenne, a privát megtakarítás ennek ellenére sem vesztené el az értékét, sőt továbbra is megérné így készülni a nyugdíjra, különösen, ha tudjuk, milyen gyenge lábakon áll az állami nyugdíjrendszer.