Nem szeretne személyes találkozót? Tanácsadásunk már online is elérhető! Tudnivalók

1980-ban szenvedte el a nemesfémpiac az ezüst csütörtököt, amikor a Hunt fivérek majdnem összeomlasztották az ezüstpiacot. Tanulságos történet azoknak, akik nemesfémbe fektetnének.

Sokan azt gondolják, hogy a nemesfém a befektetések Szent Grálja, mert azok mindig sokat érnek, és stabilan tartják az árfolyamokat, ellentétben mondjuk az értékpapír-tőzsdékkel. A nyugdíj-előtakarékossági portálunkon már írtunk arról, hogy ez az arany esetében mennyire nincs így. De két éve, mikor bitcoin-lázban égett a világ, még arról is cikket kellett írnunk, hogy a kriptovalutákkal vigyázni kell. Mára ez szerencsére lecsengett. Ezúttal egy újabb tanulságos történetet osztunk meg, ami az ezüstről szól, ami viszont még mindig népszerű – legalábbis a laikusok körében.

Az Investopedia emlékezett meg az „ezüst csütörtökről” annak 40 éves évfordulóján, felidézve a Hunt fivérek kevésbé dicsőséges húzásait, amivel sokaknak jókora bosszúságot okoztak.

Olajmágnás apjuk 1974-es halálakor a Hunt testvérek úgy döntöttek, hogy a milliárd dollárokat érő örökséget itt az ideje befektetniük. Apjukhoz hasonlóan az árupiacon kötöttek ki, csak ők az olaj helyett az ezüstöt választották.

Eltervezték, hogy mesterségesen felhajtják az ezüst árát, és ebből profitálnak.

1979-ben óriási ezüstfelvásárlásba kezdtek, vették mind a határidős, mind a fizikai ezüstöt. A határidős árukat nem szokás leszállíttatni – vétel után gyorsan eladják. Hunték viszont kérték a leszállítást, ezzel tovább szűkítve a kínálatot.

Hiába a mesés örökség, az ezüstpiac bekerítéséhez ez sem volt elég, úgyhogy Hunték azt tették, amit ilyenkor szokás: hitelért folyamodtak. Apjuk jó hírneve miatt a bankok meg is bíztak bennük. Emellett sok befektetőt meggyőztek arról, hogy az ezüst jó üzlet, úgyhogy sikerült másokat is az ügyük mellé állítani. Ennek köszönhetően a Hunt fivérek és társaik az összes ezüst kétharmadát birtokolták.

Az unciánként 7 dollárt érő ezüst szűk egy év alatt hétszeresére, azaz 50 dollárra drágult.

Aztán az állam közbeszólt

1980-ra már 4 és fél milliárdos vagyona volt Huntéknak. Ez már az Egyesült Államok hatóságainak szemét is szúrni kezdte. Megtiltották az ezüst további határidős vételét. Ezzel szorulni kezdett a hurok: a hírre az ezüst árfolyama esni kezdett, a hitelezők pedig elkezdtek egyre több letétet követelni Huntéktól. Ők a követeléseket újabb hitelekből fedezték, amikhez furcsa módon még ekkor is hozzá tudtak jutni. Végül az amerikai jegybank vette kezébe a dolgokat, és betiltotta a spekulatív ügyletekre nyújtott hiteleket, ezzel végső csapást mérve a Hunt testvérekre.

Újabb hitelek hiányában egy csütörtöki napon, 1980. március 27-én már nem tudták teljesíteni a letéti követelményeket, és ezzel összeomlott az ezüst piaca: a 48,7 dolláros csúcsról 11 dollárra esett az ezüst árfolyam. Hunték az ezüstkészletük eladására kényszerültek. Ezt a napot nevezik ezüst csütörtöknek.

A Hunt fivérek nem úszták meg büntetés nélkül, bár talán így is jobban jártak, mint amennyire megérdemelték volna. Az amerikai kongresszus ugyan megbüntette őket, ugyanakkor pénzügyi segítséget is nyújtott nekik, mert ha nem kezelik a káoszt, amit okoztak, az másokat is magával rántott volna. Hunték egy évtized alatt tudták eladni az ezüstállományukat, ezzel rendezve is a tartozásaikat. Bár sok pénzt buktak, még így sem szegényedtek el. Lamar Hunt 2006-ban halt meg 74 évesen, bátyja, Nelson 88 évig élt, 2014-ben hunyt el.

A nemesfém sem kockázatmentes

Ebből is látszik, hogy a stabilnak hitt arany vagy ezüst sem feltétlen olyan kockázatmentes befektetés, mint amennyire az a közhiedelemben él. A koronavírus-válság ráadásul újra emlékeztetett minket arra, hogy ugyanez az olajra is igaz.

Természetesen egyik sem rossz befektetési forma, lehet helyük a portfólióban, de a kockázatokkal tisztában kell lenni, és nem érdemes minden pénzt ugyanarra feltenni, sokkal célravezetőbb megosztani más befektetési/megtakarítási formákkal.