A pénztárak befektetési politikájukban meghatározzák, hogy az egyes portfólióknál milyen eszközökbe fektetik be az adott portfolió vagyonát, az eszközcsoportokra vonatkozóan milyen arányok mellett. Minden eszközcsoporthoz kiválasztanak egy mutatót, az úgynevezett referenciaindexet, amely a kezelt portfólió összetételét tükröző tőkepiaci index, vagy tőkepiaci indexek kombinációja. Ezt tekintik meghatározónak (benchmarknak), amellyel a vagyonkezelői teljesítményt (a bruttó hozamot) össze lehet vetni.

Az értékpapír vagy pénzügyi szerződéstől függően a referencia-kamatlábat nehezebb lehet megérteni. Nehézségek különösen akkor fordulnak elő, ha a ráta inflációs referenciaérték, például a fogyasztói árindex (CPI), vagy a gazdasági egészség mérőszáma, például a munkanélküliségi ráta vagy a vállalati nemteljesítési ráta.