„A nyugdíjreform olyan, mint a foghúzás: minél tovább halogatjuk, annál jobban fáj”

A Civil Rádióban elhangzott interjú írásban szerkesztett változatát olvashatod.

Időszerű lenne a nyugdíjreform

Az OECD egy nyugdíjreform javaslati csomagot állított össze, amiben olyan számokat is olvashatunk, amely a jelenlegi magyarországi nyugdíjrendszerrel nincs egészen összhangban. Ilyenek például a 69 éves nyugdíjkorhatár vagy a Nők40 lassú bedarálása – ezek azok a javaslatok, amelyeket lehet, hogy be kell építeni nemsokára a magyar nyugdíjrendszerbe. Mit érdemes tudni arról a nyugdíjreform-tervezetről, amelyet a Grantis vett észre?

– A magyar kormány tett egy vállalást a helyreállítási és ellenállóképességi tervben, amit az Európai Bizottságnak nyújtott be, 2300 milliárd forintért cserébe. A helyreállítási terv arról szól, hogy az Európai Uniós országok gazdaságát versenyképessé kell tenni a covid után, és ennek a része az is, hogy Magyarországon megreformálják a nyugdíjrendszert, mert az hosszú távon kevésbé tűnik fenntarthatónak.

És hogy mi a probléma most jelen pillanatban, az az, hogy ugye egyre kevesebb dolgozó van, de egyre több a nyugdíjas. Egy elöregedő társadalom vagyunk, egyébként ez egész Európára jellemző, nem csak Magyarországra. Ez viszont azzal jár, hogy ebben a nyugdíjrendszerben egyre kevesebb járulékot kell szétosztani egyre több ember között. És ez előbb vagy utóbb feszültségekhez fog vezetni, tehát mindenféleképpen hozzá kell nyúlni a nyugdíjrendszerhez. Az utóbbi években, évente nagyjából 80-100 ezer fővel bővül az öregségi nyugdíjasok száma, de 2040-re, amikor a Ratkó-unokák nyugdíjba mennek, ez a szám megduplázódik, és ez egy akkora terhet fog már rátenni a nyugdíjrendszerre, ami beavatkozások nélkül valószínűleg tarthatatlan lesz. 

Nem veszik el a nyugdíjat, csak nem lesz elég

Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjrendszer tönkremegy, megbukik? Nem azt jelenti. Nyugdíjrendszer mindig lesz, nyugdíjat mindig fognak fizetni. A kérdés az, hogy mennyi nyugdíjat fognak fizetni, és az a nyugdíj elégséges lesz-e valamire. Na ezért kérte az Európai Bizottság a 2300 milliárd forintért cserébe azt, hogy a nyugdíjrendszert is próbálja megreformálni a magyar kormány, hogy ezeket a terheket tudjuk kezelni, és a kiadásokat csökkenteni, az OECD ehhez készített egy jelentést. 

Három lépésben kellene ezt a nyugdíjreformot végrehajtani, és ennek az első lépése az, hogy készül egy független szakértői nemzetközi jelentés a magyar nyugdíjhelyzetről, és arról, hogy milyen megoldások léteznek, ezt a kormány megkapja. Ezt a jelentést egyébként az előző év végéig kellett volna publikálni, és azóta már társadalmi vitára bocsátani. Plusz meg kellett volna beszélni a szakmai szervezetekkel, illetve a különféle szakmai csoportokkal, hogy milyen irányba mehetne az ügy, mi lenne a jó gyakorlat itt a jogalkotásban, és a mostani vállalás értelmében 2025. március végéig meg kellene születnie a nyugdíjreformról szóló jogszabálynak. Ezért készült el ez a jelentés.

Ezek a legjelentősebb javaslatok a nyugdíjreformhoz

Rendkívül érdekesen hangzanak ezek az összegzések, és köszönöm szépen. Mik azok a legfontosabb csomópontok, amelyek igazán befolyásolhatják a nyugdíjrendszer alakulását. Ugye egyrészt arról van szó, hogy máshonnan is bevételhez kellene jutnia a nyugdíjrendszernek, nem csupán a járulékokból, amelyeket gondolom majd emelni szeretnének, vagy szükséges lenne emelni, illetve hogy a nyugdíjkorhatár emelésével később, vagy kevesebben juthassanak ilyen járulékokhoz?

– Igen, nagyjából ezekről van szó. Hogyha a jelentést három fő részre kellene felosztanom, akkor én úgy tenném, hogy

• az első rész azokkal a javaslatokkal foglalkozik, amik arról szólnak, hogyan szerezhet valaki nyugdíjat. Tehát hogyha szigorítjuk a feltételrendszert, akkor kevesebb lesz a nyugdíjas, vagy rövidebb ideig lesznek nyugdíjban, és ez kisebb kiadással jár. 
• A második rész pedig arról szól, hogy mennyi pénzt kaphatnak a nyugdíjasok, tehát hogyan nyúljunk hozzá a nyugdíjszámításhoz, hogyan osszuk ki a járulékokat. 
• A harmadik rész pedig arról szól, hogy honnan szerezzük meg az erre kiosztható pénzeket.

Tehát valóban az, hogy hozzá tudunk-e nyúlni a járulékokhoz, honnan tudunk bevételt szerezni, amiből tudjuk fedezni aztán a nyugdíjkiadásokat, hosszú távon fenntartható módon. És hogyha konkrétumokat is kellene említenem, amiket az OECD megemlített a jelentésében, akkor, ahogy Ön is mondta, az első és evidens lépés, ami mindenkinek az eszébe jut, az az, hogy igazítsuk, tehát növeljük a nyugdíjkorhatárt. De természetesen az OECD ennél részletesebben foglalkozik ezzel a kérdéssel. Ők azt mondják, ami egyébként több európai államban már sikeresen átvett és működik, hogy a nyugdíjkorhatárt igazítsák mindig a várható élettartamhoz növekedéséhez.

Ahogy nő a várható élettartam, egyre több időt töltünk nyugdíjasként, és a javaslat szerint ehhez a nyugdíjkorhatárt lehetne automatikusan igazítani, tehát itt nem kellene a kormánynak mindig meghoznia egy ilyen komoly kockázattal járó döntést, hanem ez egy automatizmus lenne. Itt az a javaslat, hogy minden egyéb növekedés a 65 éves kortól várható élettartamban 8 hónappal növelje meg a nyugdíjkorhatárt, egyébként a legtöbbet ezzel tudnánk spórolni. 

A másik javaslat, ami szerintem fontos, és érdemes róla beszélni, mert hogy jelentős kiadást okoz a költségvetésnek, nagyjából 1000 milliárd forint értékben, az a Nők40-nek a fokozatos szigorítása, és az OECD egyébként szemez azzal is a jelentésében, hogy ki lehetne vezetni hosszú távon a Nők40-et. A szervezet szerint egyébként lehetne húzni egy alsó korhatárt, ez náluk 60 év, amit be kellene vezetni, vagy a szükséges szolgálati éveket fokozatosan kellene emelni, és akkor így lehetne spórolni ezen a téren is. Illetve a másik, amihez hozzányúlnának, az a 13. havi nyugdíjnak a korlátozása, mert ugye most gyakorlatilag nincsen felső határa annak, hogy ki mennyit kaphat 13. havi nyugdíjként. 

Az OECD javaslata egyrészt az, hogy legyen egy felső határ. Tehát, hogy állapítsunk meg akár egy átlag nyugdíjértéket, amihez lehet kötni azt, hogy mennyi a 13. havi nyugdíj kifizetés, és akkor így tudunk még egy megtakarítást elérni a költségvetésben. Egyébként az OECD-nek még van több javaslata is, például, hogyan kellene átalakítani a nyugdíjszámítást. Jelen pillanatban, a nyugdíj értékének a növelése most kizárólag az inflációhoz van kötve. Hogyha viszont vegyes indexálást vezetnénk be, ami a bérnövekedést is számolná, akkor azzal meg tudnánk akadályozni azt, hogy a nyugdíjasok folyamatosan elszegényedjenek a dolgozókhoz képest, akiknek nagyobb a béremelkedésük, mint amekkora az infláció. Például ilyen javaslatokkal is él az OECD, de az is ott van, hogy az öngondoskodási pilléreket jobban meg kellene erősíteni.

Egyelőre nincs következménye a jelentésnek

Ezek után értem, hogy vajon miért nem foglalkozott a kormány még ezzel az égető kérdéssel, hiszen bármennyire is reformokról beszélünk, azért ezek inkább megszorításoknak tűnnek.

– Így van, a kormány nem is habozott sokáig, hogy reagáljon, és egy-két napon belül bejelentették, hogy az OECD jelentését úgy, ahogy van, le is söprik az asztalról, és ebből egyetlen egy nyugdíjreform sem fog átmenni. Orbán Viktor a Facebookon jelezte, hogy minden évben megkapják majd a nyugdíjasok a 13. havi nyugdíjat. Úgyhogy jelen pillanatban azt tudjuk mondani, hogy ez a nyugdíjreform, itt most megállt, hogy mi lesz a következő lépés, azt nem tudjuk, holott a szakmai szervezetek Magyarországon egyébként elkészítették a javaslatcsomagjaikat, illetve azt, hogy ők milyen megoldásokkal és milyen utakon járnának el, de most itt nincsen párbeszéd erről. Az se nagyon látszik, hogy milyen irányba fog elmenni a nyugdíjreform. 

A lényeg az, hogy ez a jelentés most elkészült. Ebből nagy valószínűséggel nem fog semmi sem átmenni, mert ez olyan, mint a foghúzás. Minél tovább halogatjuk, annál jobban fáj, főleg a regnáló kormánynak. Aki egy ilyet bevezet, az gyakorlatilag politikai öngyilkosságot követ el, hiszen ki az, aki egyetértene azzal, hogy növeljék a nyugdíjkorhatárt, ki az, aki elfogadná, hogy a korai nyugdíjazás lehetőségét elvegyék tőle. Nagyon nehéz ezt átvinni, és igazából, itt jönne képbe egyébként az edukáció szerepe. 

Fontos lenne az edukáció, külföldön már átment az üzenet

A nemzetközi példákban is látjuk, hogy ezek az üzenetek át tudnak menni. Nyilván nem mondok új dolgokat azzal, hogy például Svédországban probléma nélkül átment, hogy a várható élettartamhoz kössék a nyugdíjkorhatár emelését, ott, ahol az emberek pénzügyileg tudatosabbak, belátják, hogy hosszú távon miért éri meg nekik ezzel foglalkozni, egyénileg, társadalmilag és az összgazdaság szempontjából is. Evidens, hogy ebben lépéseket kell tenni.

Még mindig kísértenek a magánnyugdíjpénztárak

A felosztó-kirovó rendszer állami korlátait nagyjából kezdjük ismerni, illetve azt is, hogy a járulékokból származó járadékok hogyan állnak össze. Önök mit javasolnának, mondjuk egy új pillér bevezetésével kapcsolatban? Terítéken van-e újra például a magánnyugdíjpénztárak bevezetése, vagy valamilyen alternatíva az Önök olvasatában, amely kiegészítheti majd később az állami nyugdíjakat.

– Újra meg újra felmerül a második pillérnek a bevezetése, ez a foglalkoztatói pillérnek a részvétele a nyugdíj terhekben. Ugye itt, ha egyszerűsítenem kéne, akkor arról van szó, hogy a munkáltató kedvezményesen félre tud tenni valamilyen adókedvezmény mellett, ez korábban létezett is. A munkáltató ki tudta pótolni a dolgozó nyugdíj megtakarítását, és kedvezményes adókulcs mellett egy jelentősebb összeggel hozzá tudott járulni a nyugdíjhoz. Ez segítette a dolgozót, és segítette az államot, alacsonyabbak voltak közterhek és a kiadások. 

Az öngondoskodásban rejlik a megoldás

Viszont itt meg egy bizalmi deficit van. Emlékszünk rá, hogy korábban a magánnyugdíjpénztári megtakarításokat államosították, és ez nem lett túl jól kommunikálva, és nagyon sokakban még mindig él ez a seb. Ezt minden nap tapasztaljuk pénzügyi tanácsadóként, amikor nyugdíj megtakarításra buzdítjuk az embereket. Az emberek úgy érzik, hogy ellopták a pénzüket, nehéz meggyőzni őket arról, hogy szavazzanak bizalmat valamilyen nyugdíjmegtakarítási formának. Így amikor akárcsak ez a fogalom, hogy magánnyugdíjpénztár, vagy valamilyen önkéntes pénztár, felmerül a gondolkodásban, itt tényleg, mintha tűzzel-vassal próbálnák eltávolítani azt, aki ezt a fogalmat felveszi a szájára, holott gyakorlatilag a szakmai közösségben egyértelmű, hogy ebbe az irányba kell mindenképpen lépni. 

A Magyar Nemzeti Banknak is van egy javaslata az öngondoskodási pillér szempontjából, ahol lenne egy ilyen láb is, ahova a munkáltatók is be tudnak fizetni. Egy jóléti alap, ők ezt így nevezik, és ez lenne egy olyan öngondoskodási forma, ami segíthetné azt, hogy általánosan jobban elterjedjen a nyugdíjgondoskodás. Nemzetközi viszonylatban egyébként ez nagyon sok helyen megy, van, ahol kötelező ilyen számlát nyitni, van, ahol kötelező befizetni erre a munkáltatónak, máshol pedig vegyes, és önkéntesen eldöntheti a dolgozó, hogy szeretne-e ide befizetni. Magyarországon jelen pillanatban ez a láb teljesen hiányzik, amit a magyarok tehetnek a saját nyugdíjjövőjük érdekében, az az, hogy elkezdenek félretenni egy privát nyugdíj megtakarításra. 

Adómentesség és adójóváírás is jár a nyugdíj megtakarításokra

Ennek jelen pillanatban nagyon sok módja van. Ugye gyakorlatilag bármilyen megtakarítás lehet ingatlan, vagy nyugdíjcélú megtakarítás. Általában három olyan tipikusan nyugdíjcélú megtakarítás van, amit erre szoktak javasolni, akár mi is pénzügyi szakértőként, önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítások, nyugdíjbiztosítások, nyugdíj-előtakarékossági számla, ami azért is előnyös, mert innen a megtakarítást aztán adómentesen tudjuk felvenni. Ez ugye más megtakarításnál ritkán fordul elő (állampapíroknál van még lehetőség), tehát adómentesen tudjuk majd felvenni a hozamokat és a tőkét. 

Emellett minden évben kapunk valamilyen adóvisszatérítést, maximum 150 ezer forint értékben, attól függően, hogy mennyit fizetünk be, 20 százalékos adóvisszatérítés jár minden évben a befizetett összegek után, és így, aki az aktív éveiben elkezd megtakarítani havonta egy kisebb összeget, az számíthat arra, hogy lesz egy jelentős nyugdíj kiegészítése, mire eléri a nyugdíjkorhatárt.