A működési tartalék az a díjrész, amiből a pénztár a működésének a költségeit finanszírozza.

A tartalékalap pénzt különít el a tervezett, rutinszerű és nem tervezett kiadások fedezésére, amelyeket egyébként az általános alapból vennének igénybe. Kormányok, pénzintézetek és magánháztartások hozhatnak létre tartalékalapokat.

Bár az alap mérete eltérő lehet, a tipikus cél az, hogy a pénzeszközöket rendszeresen kamatozó számlán helyezzék el, és így növeljék az alap értékét, amíg nem használják. Mivel a kiadások váratlanul felmerülhetnek, a tartalékalapot jellemzően magas likviditású számlán, például megtakarítási számlán tartják.

A nyugdíjalapokban például a pénzt az alap tagjai nevében fektetik be, és később, nyugdíjba vonuláskor fizetik ki. Amikor a dolgozó munkavállalók belépnek egy nyugdíjalapba, pénzt tesznek egy tartalékalapba, amelyet arra használnak, hogy biztosítsák a pénz rendelkezésre állását a többi munkavállaló számára, akik nyugdíjba vonulásukkor kifizetésre jelentkeztek.