Miért tartja fontosnak az NN, hogy rendszeresen elkészüljön egy Longevity felmérés, és miről is szól pontosan ez a kutatás?

 – Ahhoz, hogy valóban releváns megoldásokat tudjunk kidolgozni akár a kockázati, akár a megtakarítással kombinált életbiztosításaink, vagy mondjuk a nyugdíjbiztosításaink terén, pontosan kell látnunk, mi foglalkoztatja az embereket, hogyan állnak a hosszú távú kérdésekhez. Ezért végezzük el időről időre az NN-nél a Longevity, a hosszabb életre való felkészültséget vizsgáló kutatásunkat. Az emberek vélekedésére vagyunk kíváncsiak: miként szeretnének élni 10-30 vagy 50 év múlva, min múlik szerintük, hogy boldogan tölthessék az elvileg hosszabb élettartamot, ami megadatik. 

Mik a legfontosabb összetevői a hosszú és egészséges életnek a magyarok szerint?

 – Négy ilyen pillér rajzolódik ki markánsan az előző 3 év felméréseiből. Az egyik nyilván a fizikális egészség, hogy minél jobb kondícióban élhessünk a jövőben is, ne korlátozzanak minket betegségek vagy mozgási nehézségek. Ezzel párhuzamosan fontos a mentális egészség, hogy pszichésen is jóllétben élhessük a napjainkat. Harmadrészt ott van az intellektuális állapotunk, hogy képesek legyünk haladni a gyorsuló világ újításaival, kiismerjük magunkat a változások közepette. És végül, de nem utolsó sorban ott vannak az anyagiak is. Pénzügyi stabilitás nélkül ugyanis sem az előzőeket nem tudjuk magunknak garantálni, sem a szenvedélyeinket, hobbijainkat nem tudjuk finanszírozni, amelyek a mindennapi örömöt jelenthetik. Ezért fontos az öngondoskodás mind a négy területen, hogy ne csak tovább, hanem tovább és jól élhessünk.

Longevity-vel kapcsolatban mely országok a legoptimistábbak és a legpesszimistábbak? Vajon megjelenik itt is a híres magyar pesszimizmus?

 – Ha azt nézzük, hogy mennyire érzik magukat felkészültnek a hosszabb várható élettartamra az emberek, akkor sajnos mi magyarok a sereghajtók között vagyunk a japánokkal és a csehekkel. A legoptimistábbak egyébként a románok és a törökök a vizsgált 11 ország közül. Ezt úgy mértük meg egyébként, hogy a fenti négy területen – fizikális, mentális, intellektuális és pénzügyi reziliencia – szerzett pontszámokat összesítettük és súlyoztuk. Annyira egyébként nem drámai a helyzet, a saját szempontunkból, mert Magyarország csupán 2 százalékponttal marad le a 11 ország átlagától, de így is jelzésértékű, hogy van miben fejlődnünk az öngondoskodás terén.

Ha belemegyünk a részletekbe, hogyan tekintenek a magyarok a jövőjükre? Mennyire tekintik saját problémájuknak az olyan kihívásokat, mint a szomszédos háború, egy újabb világjárvány vagy a klímaváltozás?

 – A válaszok alapján azt látjuk, hogy a magyarokat leginkább az őket közvetlenül érintő problémák aggasztják, mint a megélhetés és az adósságok. Ez érthető is már csak az előző időszak magas inflációs rátája tekintetében is. Ennél egy szinttel feljebb lépve az ország gazdasági kilátásai és a munkaerőpiac helyzete foglalkoztat minket leginkább, összefüggésben a nemzetközi konfliktusokkal. Kevésbé, mint a korábbiakban, de még érződik a járványhelyzet alakulásától való aggodalom is, de a környezeti problémák is megjelennek a listában.

A legutóbbi mérés óta két ponttal esett a magyarok pénzügyi ellenállóképessége, holott a statisztikák szerint a KSH és az MNB adatai alapján a bérek nőnek, a megtakarítások nőnek, a biztosítási szerződések száma nő vagy stagnál. Miből adódik a 2 pontos visszaesés?

 – Ez egy nagyon fontos kérdés, amely kapcsán ki kell emelnünk, hogy az NN kutatásában mindig arra kérdezünk rá több felől közelítve, hogy az emberek hogyan érzik, hogyan teljesítenek és milyen kilátásaik vannak az adott területen. Ez a kettőség adódhat így például abból, hogy nő ugyan a háztartások megtakarítása itthon, de még ezzel együtt is úgy gondolják az emberek, hogy nem tudnak kellőképp felkészülni a jövő bizonytalanságaira, a vagyonnövekedésük nem veszi fel a versenyt a jelenbeli és jövőbeli kiadásaikkal, igényeikkel. Ezt a vélekedést támaszthatja alá az utóbbi időszak rekordmagas inflációjának hatása is, amivel a bérek közel sem tudtak lépést tartani. Ez egy olyan pont, ahol mindenki érezheti úgy, hogy a vagyoni helyzetének esetleges javulása kevésnek bizonyul az élet drágulásához képest.

Megítélés ide vagy oda, a jövő nyugdíjasai várhatólag tovább élnek majd. Hogyan képzelik el a nyugdíjas éveiket az európaiak és a magyarok, hogyan készülnek rá? Mi éreznek, mi kellene ahhoz, hogy boldog nyugdíjasok lehessenek? 

 – Egyáltalán a hosszabb élettől azt várjuk, hogy kevesebb stressz mellett, minél jobb egészségben több időt tudjunk tölteni a szeretteinkkel, valamint a hobbijainkkal. Ráadásként szeretnénk új dolgokat megtapasztalni, érdekes dolgokat csinálni a jövőben. Vagyis nem csak hosszabban, hanem tartalmasan szeretnénk élni. Azt is látjuk, hogy ennek vannak feltételei. Ezért sokan elvárásként fogalmazzák meg a pénzügyi biztonságot, hogy valóban arra fókuszálhassanak majd nyugdíjasként, ami a legfontosabb nekik. 

Megteszik aktív korukban a magyarok azokat a lépéseket, amik a vágyott időskori állapothoz szükségesek?

 – A kutatás szerint finoman szólva is középgyengén teljesítünk e téren. Beszédes például, hogy a magyar válaszadók 67%-a teljes mértékben bízik abban, hogy az állam a jövőben is tudja finanszírozni a nyugdíját. Ezzel szemben csak kevesebb mint minden második ember mondta, hogy többé vagy kevésbé már ma is megteszi, amit lehet, hogy a jövőben is kényelmesen élhessen. Közben 61% tervezi úgy, hogy minél tovább fog dolgozni nyugdíjasként is. Vagyis az előgondoskodásban még jelentősen erősítenünk kell a tudatosságunkon, hogy kiaknázzuk a nyugdíjbiztosítások kínálta előnyöket az adójóváírástól a pénzünk értékállóságának védelmén át az igényelhető kiegészítő fedezetekig. Ma már ráadásul euróban is köthetünk nyugdíjbiztosítást az NN Biztosítónál, ha biztosabbnak érezzük ezt a megoldást a forint árfolyamingadozásait látva. Az sem mellékes, hogy ez az egyetlen olyan nyugdíj-előtakarékossági forma, ahol nem számít, ha időközben változik a nyugdíjkorhatár.

Tavaly többet is lehetett olvasni arról itthon is, hogy valaki kivesz egy-egy nagyobb szabadságot, ami akár lehet 6 hónap vagy annál hosszabb időszak is. Mennyire népszerű az az elképzelés Magyarországon, hogy a nyugdíjas évek egy részét munkában töltött évekre cserélik, viszont cserébe nagyobb sabbaticalokat tartanak egy-egy karrierszakasz után?

 – Az elmúlt években egyre erőteljesebben jelenik meg a hagyományos „tanulok, dolgozom, nyugdíjba vonulok” formulától eltérő életpályamodell. Ez arról szól, hogy inkább kitoljuk a munkával töltött aktív éveket, de közben karrierszüneteket iktatunk be, amikor regenerálódunk, utazunk vagy más szenvedélyünknek hódolunk. Hogy melyik a szimpatikusabb, abban abszolút megoszlanak a vélemények: a magyar válaszadók 43%-a lenne többé-kevésbé nyitott erre (41% inkább a tradicionális utat követné), de ennél is többen, 47% tartaná ezt jobbnak a fiatalabb generációk számára. Más kérdés azonban, hogy mennyire tartjuk ezt a saját életünkben kivitelezhetőnek, ehhez ugyanis elengedhetetlen az anyagi stabilitás és a jó egészségi állapot, hogy meg is valósíthassuk ezeket a karrierszüneteket és visszatérve bírjuk később is a munkát.

Mennyire jellemző a magyarokra, hogy a saját sorsuk kovácsaként tekintenek magukra? Mennyire számítanak a magyarok az államra például nyugdíj terén?

 – Egyértelműen előnyünkre válik, hogy remekül tudunk alkalmazkodni a környezet változásaihoz, erre a képességünkre sokszor szükség volt a múltban, és meg is tanultuk ezt a leckét. Abban azonban már gyengébben teljesítünk – bár még így is a nemzetközi átlagnak megfelelően –, hogy a kezünkbe vegyük az irányítást és mi adjunk irányt az életünknek. A válaszadók majd’ fele gondolja, hogyha keményen dolgozik, végül sikerrel fog járni. Van azonban 11%, aki úgy érzi, bármit tesz, a magánéletében és a munkájában is mások határozzák meg, merre menjen az élete.

Mi lehet az oka annak, hogy a magyarok nagyjából 24 százaléka még két makkegészséges évért sem hajlandó lemondani a káros szenvedélyeiről és belevágni az orvos által javasoltakba?

 – Igen, a magyar válaszadóknak 28%-a mondta, hogy biztosan, 48%-a pedig, hogy valószínűleg felhagyna valamely rossz szokásával az orvos javaslatára, ha ezzel 2 egészséges életévet nyerhetne. Az elemzéseink szerint ők leginkább az egyébként is jobb egészségnek örvendők közül kerülnek ki, akik relatív kisebb stresszhatásnak vannak napi szinten kitéve. Ők hajlamosabbak inkább tenni magukért, míg a többiek nehéz helyzetükben nehezebben engedik el legalább azt a bizonyos káros szenvedélyt, ami szerintük némi enyhülést hoz nekik.

Régóta nehezítik a hosszú távú megtakarítások helyzetét a magyarok befektetéssel, takarékossággal kapcsolatos prekoncepciói. Mennyire bíznak az emberek a privát nyugdíj megtakarításokban? Milyen elvárásaik szoktak lenni, illetve milyen tévhitekkel találkoztak már, és ezeket hogy szokták kezelni?

– Az egyik fő probléma – ami a kutatásainkból is visszaigazolódott –, hogy a többség nem tudja, mennyi pénzt is kellene félretennie a nyugdíjas éveire. Ebben viszont sokat segíthet ez a nyugdíjkalkulátorunk. Itt néhány egyszerű adat beírásával kiszámolhatjuk, hogy nagyságrendileg mekkora állami nyugdíjra számíthatunk majd, és ez mekkora kiesést jelenthet majd a mostani jövedelmünkhöz képest. Látva egy ilyen kalkulációban, hogy mondjuk 40%-kal kevesebből kell majd feltehetően élnünk nyugdíjasként, kellő motivációt nyerhetünk, hogy lépésre szánjuk el magunkat. Ha valóban a hobbijainkról, szenvedélyekről, új és érdekes dolgokról akarjuk, hogy szóljon az életünk a jövőben, annak anyagi alapjait ma kell megteremtenünk. A jó hír, hogy ehhez nem kell máról holnapra milliókat összehoznunk, elegendő, ha akár havi kisebb összeget megtakarítva elindulunk ezen az úton. Így az évtizedek során már jelentős anyagi hátteret hozhatunk össze egy nyugdíjbiztosítás keretében, melyet jelenleg az állam adójóváírás lehetőségével támogat.