Fejlesztői szerint demokratizálta a tőzsdézést, kritikusai szerint viszont veszélyes szerencsejátékká vált a Robinhood nevű értékpapír-kereskedő platform. Az év egyik startup-sikersztoriját eltőzsdézett megtakarítások, technikai hibák és egy öngyilkosságot elkövetett kereskedő tragédiája árnyékolja be.

A Robinhood egy díjmentes részvénykereskedést kínáló amerikai startup, illetve online platform, amely az utóbbi egy-két évben hatalmas népszerűségre tett szert elsősorban a tengeren túli értékpapír-kereskedők körében. A Robinhood felhasználóinak száma 2016 óta évről évre több millióval nőtt, de a koronavírus-járvány alatt (feltehetően a bezártság és a gyors vagyonosodás ígérete miatt) robbanásszerűen megugrott a népszerűsége, idén május és január között 3 millió új kereskedő regisztrált a platformon.

Az év pénzügyi startupja

Nyárra a Robinhood már a legnagyobb amerikai részvénykereskedő platformmá vált, 4,3 milliós napi tranzakciószámmal, megelőzve olyan óriásbrókereket, mint a Charles Schwab, az Interactive Brokers vagy az E-trade. A Robinhood sikere elsősorban annak tudható be, hogy fel tudta kelteni olyanok érdeklődését is, akik eddig egyáltalán nem foglalkoztak tőzsdézéssel – ebben rejlik a veszélye is.

Első ránézésre a platform ideális azoknak, akik eddig nem foglalkoztak tőzsdézéssel: a felülete felhasználóbarát, regisztrációkor elmagyarázzák, mi hogy működik, a legtöbb brókerplatformmal szemben nincs számlaköltség, és számlanyitáskor még néhány részvényt is kapunk ajándékba. Az alkalmazás készítői tudatosan úgy tervezték a platformot, mint egy mobil-játékot:

az ingyen részvények megtekintéséhez például egy virtuális sorsjegyet kell lekaparni, a nyereségeinkről látványos értesítéseket kapunk.

A tőzsde nem játék

A játékok esetén az ilyen és ehhez hasonló funkciók jobban bevonják a játékost, és izgalmasabbá teszik az élményt, arra biztatva, hogy tovább játsszon. A Robinhood platformon azonban valós pénzt tesz az ember kockára, így egy hasonló, az elme jutalomkörét stimuláló program inkább hasonlít egy nyerőgépre, ahol a függőség és a meggondolatlan költekezés valós kockázatot jelent.

Klasszikus értelemben persze ez nem szerencsejáték, hiszen az, hogy a befektetéseink veszteségesek vagy nyereségesek lesznek-e, nem a véletlen, hanem mindenféle piaci folyamatok döntenek. Ám, mivel a kereskedők jó része tapasztalatlan – a Robinhood-felhasználók átlagos életkora mindössze 31 év; a felhasználók több mint felének ez az első értékpapír-számlája –, a kockázatos ügyletek során nem sokkal jobbak az esélyeik, mintha egy kaszinóban játszanának.

A Robinhoodot elsősorban azért érte kritika, mert nemcsak konkrét részvények kereskedelmét teszik lehetővé, hanem az opciós kereskedést is (igaz, ezért a lehetőségért már fizetni kell havi 5 dollárt). Ezek a határidős ügyletek (short és long pozíciók) a legkockázatosabb tőzsdei műveletek közé tartoznak, amihez a legtapasztaltabb brókerek is óvatosan nyúlnak csak.

Az opció vásárlója mindig egy mögöttes termék (ez lehet részvény, tőzsdeindex vagy deviza) jövőbeni árfolyamára köt szerződést, és ha jól látja előre az árfolyamot, a befektetett pénz értéke akár a többszörösére is nőhet, ha viszont nem, akkor az egész elúszhat.

Magyarországon a legismertebb, opciós ügyletekkel kapcsolatos botrány a Quaestor brókercég csődje volt,

ahol az ügyfelek pénzét részben ilyen termékekbe fektették, de az ígért hatalmas hozamok helyett semmivé vált több ezer ügyfél megtakarítása.

A Robinhood elvileg tiltja az opciós kereskedést a teljesen kezdő kereskedőknek, ám ezt viszonylag könnyű feloldani, a program oktató funkciója maga mutatja meg, milyen válaszokat kell adnunk, hogy olyan felhasználói kategóriába kerüljünk, amivel már ezeket a kockázatos ügyleteket is végrehajthatjuk.

Függőség, öngyilkosság

A New York Times cikke több személyes történetet is bemutat olyan felhasználókról, akik teljesen a szerencsejáték-szerű kereskedés rabjává váltak, miközben hatalmas vagyonokat égettek el. Az egyik érintett, a 32 éves Richard Dobatse például, hogy visszanyerje a veszteségeit, több tízezer dollárnyi hitelt vett fel. Egy ideig be is jöttek a befektetései, a vagyona elérte az egymillió dollárt, majd még ugyanebben az évben 7 ezer dollár alá csökkent a Robinhood-portfóliójának értéke.

Ennél is szomorúbb a 20 éves Alex Kearns története, aki júniusban öngyilkosságot követetett el, miután a számláján 730 000 dolláros (közel 224 millió forintos) tartozás keletkezett. Kearns ráadásul öngyilkossága előtt azt mondta, nem is állt szándékában végrehajtani az óriási veszteséghez vezető pénzügyi manővert, azt valójában valamilyen programhiba okozta. Az igazság erről talán sosem derül már ki, az viszont tény, hogy a Robinhood algoritmusai nem egyszer mondtak csődöt, ami a felhasználók számára valós pénzügyi következményekkel is járhatott.

Programhibák miatt is veszhettek pénzt a felhasználók

2018-ban például a platform véletlenül felcserélte a long és short határidős pozíciókat, tavaly pedig ideiglenesen megszűnt a hitelezési limit, vagyis elvileg a felhasználók akármennyi pénzt felvehettek a platformon keresztül, amit be is fektethettek. A közelmúltban sok felhasználó panaszkodott arra is, hogy a Robinhood weboldala sokszor elérhetetlen – ez egy gazdasági világválság közepén különösen veszélyes, hiszen egy-két órán belül sokszorosával nőhetnek, vagy töredékükre eshetnek határidős termékek árfolyamai.

Vlad Tenev, a Robinhood alapítója és vezérigazgatója a NYT-nak azzal védekezett, hogy a felhasználóknak csak 12 százaléka köt opciós ügyleteket, és elmondása szerint a felhasználókat igyekeznek oktatni a kockázatokról. Azt is mondta, hogy az amerikai fiatalok összességében

„több pénzt veszítenek azzal, hogy a megtakarításukat nem fektetik részvényekbe, ami nagyban hozzájárult a vagyoni egyenlőtlenség növekedéséhet”.

A cég érdeke, hogy minél több tranzakció legyen

Persze a „tőzsdézés demokratizálását” nem önzetlenül végzi a cég. Bár a Robinhood legtöbb ügyfele nem fizet számlaköltséget, egy olyan üzleti modellt alakítottak ki, ahol a vállalat (hasonlóan más brókerplatformokhoz) minden elvégzett tranzakció után pénzt kap. Mivel ez a Robinhood legfőbb bevételi forrása, érthető, hogy számos módon próbálják rávenni az ügyfeleket, hogy minél többet kereskedjenek – akár olyan eszközökkel is, amik a játékfüggőséghez hasonló viselkedés kialakulásához vezethetnek.

A New York Times cikke azt sugallja, nem teljesen véletlen, hogy a Robinhood mechanizmusai hasonlítanak a szerencsejátékokéhoz. Mint írják, Ashton Kutcher hollywodi színész, aki a cég egyik ismert befektetője, egy júniusi igazgatósági megbeszélésen az online kaszinókéhoz hasonlította az oldal sikerét. Kutcher később a New York Timesnak azt mondta, nem az üzleti modellt vagy a felhasználói élményt hasonlította a szerencsejátékokhoz, csak a cég növekedési ütemét mérte a kaszinókéhoz.

A Robinhood üzleti gyakorlatai miatt eddig hatósági eljárás nem indult, több felhasználó azonban polgári peres eljárást indított, mások, köztük az említett Richard Dobatse a pénzügyi szabályozó testületekhez fordult közvetítésért. Ennek egyik oka, hogy a Robinhoodnak csak a kereskedelmi felülete felhasználóbarát, a cégnek nincs telefonos ügyfélszolgálata, és több beszámoló szerint a panaszleveleket sokszor megválaszolatlanul hagyják.