Megállíthatatlanul nő a magánegészségügy súlya

Egyre inkább megkerülhetetlen része a hazai egészségügyi ellátásnak a magánegészségügy, annak ellenére, hogy a terület továbbra is alig szabályozott. A színvonalbeli különbség nagyrészt a magánellátás finanszírozásának köszönhető: a leggyakoribb járóbeteg-beavatkozások esetében az állami és a magánellátás között 8-szoros a szorzó.

Hazánkban jelenleg többé-kevésbé univerzális állami egészségügyi ellátásról beszélhetünk. A magánellátás emellett eredetileg kiegészítő szerepet töltött be, ahol plusz pénzért magasabb színvonalat és extra szolgáltatásokat kaphat a beteg. A ’90-es és 2000-es években még minimális volt az ilyen szolgáltatók száma (ezek is jellemzően egy-két területre korlátozódtak, például a fogászatra, szülészetre), így az állam sem látta szükségesnek különösebben leszabályozni a szektort.

Azóta nem is volt jelentősebb, sikeres egészségügyi reform, ennek ellenére mára a magánegészségügy csaknem az államival egyenrangú ellátórendszerré vált. Kincses Gyula volt államtitkár a Portfolión megjelent elemzésében úgy fogalmazott, egyfajta tétlen reform zajlott le: a kormányzat hagyta a magánegészségügy spontán elburjánzását. Ennek következtében mára

a járóbeteg-ellátás terén munkaórák számában, sőt, finanszírozásban megelőzi tb által fizetett ellátást.

Emiatt az utóbbi egy-két évben napirendre került a rendszer átalakítása, beleértve a magánellátás újfajta szabályozását is.

Állami, maszek, nagytőke

Nézzük meg először, pontosan mit is kellene szabályozni! Az első időszakban Magyarországon az egy-egy vállalkozó orvos köré épülő kis magánrendelések domináltak. Ezeket jellemzően maguk az orvosok indították, akik gyakran saját lakásukban fogadtak betegeket. A 2010-es évektől kezdve előtérbe került a piacon a részben magyar, részben nemzetközi hátterű nagytőke.

Jelenleg a magánellátások piacát a tisztán piaci alapon működő vállalkozások határozzák meg, ahol az orvosok alkalmazottként vagy alvállalkozóként dolgoznak. A magánegészségügyi rendelőknél a multinacionális cégekre jellemző menedzsmentrendszer, profi sales- és marketingcsapatok jellemzők. A magánrendelők tipikusan hármas felosztással (front office betegellátást végző szolgáltató, háttérmenedzsment, tulajdonos), professzionálisan, profitközpontúan működnek, így jellemzően az államinál modernebb felszereléseket engedhetnek meg maguknak. Ezek az új magánegészségügyi vállalkozások döbbenetes forgalommal számolhatnak: a legnagyobb 33 szolgáltató összesített árbevétele egy év alatt 21 százalékkal növekedett tavalyelőtt, ami mintegy 37,4 milliárd forintot tett ki.

Nyílik az olló

Ahogy fentebb már írtuk, a járóbeteg-ellátás finanszírozását tekintve a magánellátás kissé már megelőzi az állami rendszert, úgy, hogy állami rendelésből még mindig jóval több van. Ha azonban egy-egy rendelőt vagy osztályt hasonlítunk össze, a különbségek jóval nagyobbak.

A leggyakoribb járóbeteg-beavatkozások esetében a magánellátások 8-szor annyi pénzt kapnak a páciensektől és a biztosítóktól, mint az állami rendelők a NEAK-tól.

Az állami rendszerben egy átlagos vizit után körülbelül háromezer forintot kap egy rendelő, miközben a magánklinikákon tízezres nagyságrendű is lehet a díj. A fekvőbeteg-ellátásban is látványos, 2,5-szeres az átlagos különbség, persze a magánszektor javára. Mindez természetesen az orvosok fizetésében is meglátszik, nem is beszélve az igényesebb munkakörnyezetről és fejlettebb eszközökről.

„Az egészségügy nem üzlet, meg kell szüntetni a magánszolgáltatásokat az állami kórházakban, a kormány már dolgozik a magán- és az állami egészségügy szétválasztásán”

– ezt még tavaly októberben mondta Kásler Miklós, az egészségügyért is felelős erőforrásminisztérium vezetője a Magyar Hírlapnak adott interjúban. Kásler elmondása szerint már elindult olyan törvényjavaslatok kidolgozása, amelyek alapján a fizetős szolgáltatásokat csak az állami intézményeken kívül nyújthatnának az orvosok. 

A tervezett szabályozásról azóta kevés részlet derült ki, a politikusi nyilatkozatok alapján annyi tűnik csak biztosnak, hogy a kormány az ingyenes állami ellátás és a fizetős magánszektor egyértelmű elválasztásában gondolkodik. Ez jelentősebb változást jelentene, mint azt ahogy elsőre gondolhatnánk. A jelenlegi körülmények között egy ilyen reform akár azzal is járhat, hogy a gyakorlatban a magánegészségügy végérvényesen túlsúlyba kerül az ingyenes állami ellátással szemben, vagyis az ellátás nagy része fizetős lesz.

Nehéz lesz szétválasztani

Az egyik kritikus kérdés, amit az esetleges reformnak meg kell oldania, az az, hogy a két szektorban a szereplők gyakran azonosak, azaz számos orvos magánpraxisát támogatandó tartja fent állását állami egészségügyi intézményben. Az állami rendelésben a kapacitás miatt kialakuló tömegrendelés egyre több beteget terel a fizetős ellátás felé: tipikus gyakorlat, hogy az orvos közli a beteggel, hogy az állami rendelőben csak hónapok múlva tud időpontot adni, de a magánklinikán, ahol másodállásban dolgozik, már napokon belül sorra kerülhet, persze nem ingyen. Jogszabályokat sértő, de sajnos szintén elterjedt gyakorlat az is, hogy a magánellátásban is dolgozó orvosok soron kívül, hálapénzért cserébe elintézik, hogy a magánrendelésért fizető betegeket soron kívül – lényegében magánbetegként – operálják az állami kórházban.

Amennyiben a szétválasztás mégis megtörténik, úgy nem kérdés, hogy a kettős praxist folytató orvosok nagy része a magánpraxisát fogja választani, ha csak időközben nem emelik drasztikusan az orvosok bérét. Egy ilyen lépéssel nyíltan egy, az amerikaihoz hasonló fizetős egészségügyi rendszer alakulna ki Magyarországon, ahol számos ellátást csak pénzért, illetve biztosítottként lehetne igénybe venni.

Jelentkezzen díjmentes és független tanácsadásunkra!

Számíthat ránk a pénzügyekben az élet legtöbb területén. Ossza meg velünk elképzeléseit, és segítünk megtalálni azt, ami a legkedvezőbb megoldást nyújtja Önnek.

További cikkeink