Számviteli fogalom, ami a vállalkozás tulajdonában csak rövid ideig lévő eszközöket jelöli, amik valami mássá alakulnak: készletből és alapanyagból termék lesz, azt eladva követeléssé alakul át, kifizetés után pedig pénzeszközzé válik.

A forgóeszközök állnak szemben a hosszú lejáratú eszközökkel, amelyek olyan eszközöket jelentenek, amik egy éven belül nem válhatnak pénzzé. Ide tartoznak általában a földterületek, létesítmények, berendezések, szerzői jogok és egyéb nem likvid befektetések.

A forgóeszközök azért fontosak a vállalkozások számára, mert a napi üzleti tevékenység finanszírozására és a folyamatos működési költségek kifizetésére használhatók. Mivel a kifejezés az összes olyan eszköz és erőforrás forintosított értékeként szerepel, amelyek rövid időn belül könnyen készpénzre válthatók, egyúttal a vállalat likvid eszközeit is jelenti.

Ügyelni kell azonban arra, hogy csak azokat a minősített eszközöket vegyék figyelembe, amelyek a következő egyéves időszak alatt tisztességes áron likvidálhatók. Például nagy a valószínűsége annak, hogy egy vállalat által gyártott, gyakran használt gyorsan forgó fogyasztási cikkek (FMCG) közül sok könnyen értékesíthető a következő egy év során. A készletek a forgóeszközök között szerepelnek, de a földterület vagy a nehézgépek értékesítése nehéz lehet, ezért ezek nem tartoznak a forgóeszközök közé.

A vállalkozás jellegétől és az általa forgalmazott termékektől függően a forgóeszközök között lehetnek hordónyi nyersolaj, gyártmányok, befejezetlen munkák készletei, nyersanyagok vagy devizák.