A blokklánc technológia a Bitcoin, és általánosságban véve a kriptovaluták alapja. A lánc lényege, hogy az összes, hálózatban résztvevő számítógép által szekvenciában kódolt blokkok egy olyan adatsort eredményeznek, melyek egy egyszerre nyilvános és titkosított főkönyvet alkotnak. Ez a decentralizált főkönyv biztosítja a kriptovaluta pénzintézetektől függetlenített hitelességét. Ezt a hitelesítő eljárást egyre több szférában használják, pl.: okos szerződéseknél.

Az egyik legfontosabb különbség egy tipikus adatbázis és egy blokklánc között az, hogy az adatok hogyan vannak strukturálva. A blokklánc az információkat olyan csoportokba, úgynevezett blokkokba gyűjti, amelyek információhalmazokat tartalmaznak. A blokkok bizonyos tárolókapacitással rendelkeznek, és amikor kitöltődnek, lezárulnak, és összekapcsolódnak az előzőleg kitöltött blokkal, így egy blokkláncnak nevezett adatsort alkotva. Minden új információ, amely a frissen hozzáadott blokkot követi, egy újonnan kialakított blokkba áll össze, amely aztán szintén hozzáadódik a lánchoz, amint az megtelik.

Egy adatbázis általában táblázatokba strukturálja az adatait, míg a blokklánc, ahogy a neve is mutatja, egymásra fűzött darabokra (blokkokra) strukturálja az adatokat. Ez az adatszerkezet decentralizált jelleggel megvalósítva természeténél fogva visszafordíthatatlan idővonalat képez az adatokból. Amikor egy blokk kitöltődik, az kőbe vésődik, és ennek az idővonalnak a részévé válik. A lánc minden egyes blokkja pontos időbélyeget kap, amikor a láncba kerül.