A nyugdíjak leszakadnak a bérektől, amire csak az öngondoskodás nyújthat megoldást

Hazánkban különösen a nyugdíjasok jövedelmei szakadtak le az aktív keresőkétől: a nyugdíjpolitika csak a nyugdíjak reálértékének megőrzését tartja szem előtt, emiatt egyre nő a távolság a növekvő bérek és az öregségi járadékok között.

Magyarországon a nyugdíjak összegét általában évente, az előző évben mért maginflációval megegyező mértékben emelik. A nyugdíjtörvény emellett meghatároz még egy kiegészítő emelést, amennyiben az infláció még az év későbbi szakaszában, egy százalékpontnál nagyobb mértékben emelkedik. Ilyenkor az eltérésnek megfelelő összeget prémiumként kapják meg a nyugdíjasok.

A rendszeres, inflációhoz igazított nyugdíjemelés célja elvileg az, hogy a nyugdíjak megőrizzék vásárlóértéküket. Tavaly januárban például nyugdíjasok 2,7 százalékos inflációs nyugdíjemelést kaptak, amihez egyszeri kiegészítésként adódott még átlagosan 12 ezer forint prémium, amit novemberben kaphattak meg. Bár az emelések hatására a nyugdíjak papíron valóban megőrzik a reálértéküket, a gyakorlatban mégis felemás az eredményük.

A nyugdíjasinfláció súlyosabb lehet

A probléma egyik oka az úgynevezett szubjektív infláció: a maginfláció a fogyasztói árak átlagos növekedését jelenti, csakhogy az árnövekedés nem minden termékcsoportban azonos.

Az elmúlt években többször előfordult, hogy alapvető fogyasztási javak, például az élelmiszerek árai az átlagnál nagyobb mértékben emelkedtek (tavaly nyár végéig például a sertéshús ára 11,5, a liszté 11,3, a péksüteményeké 10, a kenyéré 8,4 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához képest). Azok tehát, akiknek a jövedelmük nagyobb részét kell élelmiszerre költeni, erősebben érzékelik az inflációt, mint azok, akiknek több pénzük marad egyéb vásárlásokra – mivel a nyugdíjasok jövedelmei általában kisebbek a munkavállalók kereseteinél, őket érzékenyebben érinti az alapvető megélhetés költségeinek emelkedése.

Az elmúlt évtizedekben a nyugdíjas-társadalmon belül is jelentős vagyoni különbségek alakultak ki, amelyeket nem enyhítenek a nyugdíjemelések sem, hiszen az inflációs nyugdíjemelésnek egységes százalékos mértéke van.

Így a kisnyugdíjasok száz forintokban, a nagy nyugdíjasok viszont tízezer forintokban mérhető nyugdíjnövelésben részesülnek.

Sokan méltánytalannak tartják azt is, hogy a gazdaság bővüléséből a nyugdíjasok általában nem részesülnek, szemben a munkavállalókkal, akiknek a jövedelmei általában emelkednek a növekedés időszakában. A nyugdíjak emelkedése viszont csak az inflációtól függ, így a növekvő gazdaságban gyorsuló tempóban leszakadnak a nyugdíjak az átlagkeresetektől.

Havi 117 ezret sem kap a nyugdíjasok fele

A G7 hírportál a KSH adatai alapján arra mutatott rá, hogy ha az emberek jövedelmeit összesítjük, 2010 óta a munkából származó jövedelmek egyre nagyobb részét tették ki a magyarok bevételeinek, míg a nyugdíjak egyre kisebb szeletet jelentenek a tortában. A legszélesebb értelemben vett középosztály jövedelmein belül

2010 és 2018 között mintegy 10 százalékponttal nőtt a munkából származó bevételek aránya. Eközben a nyugdíjak súlya 5-6 százalékponttal csökkent a legtöbb jövedelmi csoportban.

Ez különösen annak tükrében szembetűnő, hogy eközben a társadalom elöregszik, a nyugdíjasok aránya egyre nagyobb a lakosságba. Igaz, a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy a munkaerőhiány miatt viszonylag sok nyugdíjas vállalt munkát, az ő így megkeresett jövedelmük pedig munkabérként jelenik meg a statisztikákban.

Ami a konkrét jövedelmeket illeti: a medián nyugdíj 117 ezer forint körül volt tavaly, ami még a minimálbérnél is alacsonyabb, a becsült medián bérnek pedig a fele. A minimálbért az elmúlt 10 évben évente emelték, ez nem mondható el azonban az öregségi nyugdíjminimumról, amely 2008 eleje óta változatlanul 28 500 forint.

A nyugdíjminimum befagyasztását eredetileg egy rövidtávú válságkezelő lépésnek szánta az akkori kormány, de az intézkedés azóta is életben maradt – 2008 előtt még minden évben emelték az nyugdíjminimum összegét, általában az inflációval megegyező mértékben.

A G7 szerint nem valószínű, hogy a nyugdíjak és a keresetek közötti szakadék a közeljövőben csökkenne, ennek oka a felosztó-kirovó nyugdíjrendszer, ahol az állami nyugdíjkasszát a nyugdíjjárulék-befizetések tartják a felszínen. Mivel az ország demográfiai kilátásai további elöregedést vetítenek előre, a jelenlegi rendszerben nem igazán lesz lehetőség nagymértékű nyugdíjemelésre, hiszen a befizetők száma várhatóan tovább csökken majd.

A következő években ugyan fokozatosan visszaépítik a 13. havi nyugdíjat, ám ez a terv szerint 2024-ig nem jelent majd egyhónapnyi bónuszt: 2021-ben a járandóságokat csupán egy alkalommal, egy heti nyugdíjjal növelik, ami a medián nyugdíjjal számolva egész évre csak 30 ezer forint bónuszt jelent.

Több mint 1 millióan már maguknak gyűjtenek

A fenti modellek persze kizárólag az állami nyugdíjakról szólnak, nem kalkulálnak a privát megtakarításokkal, az öngondoskodásból származó jövedelemmel. Sajnos a nyugdíjcélú megtakarítások súlya ma még viszonylag kicsi, 2017-es adatok alapján valamivel több, mint 1,1 millió fő lehet például önkéntes nyugdíjpénztár tagja. Ez, bár soknak hangzik, észben kell tartani, hogy a mostani foglalkoztatottak (akik 4,5 millióan vannak) csaknem 100 százaléka nyugdíjas lesz. Valamint azt is, hogy saját bevallása szerint

a pénztári tagok 48 százaléka nem fizeti rendszeresen a tagdíjat.

Az állami nyugdíjkasszához képest a privát megtakarítás előnye, hogy nem az idős korban felvehető összeg nem a befizetett járulékokból, hanem értékpapír-befektetésekből áll össze. Azaz az állami nyugdíjakhoz képest a privát nyugdíjcélú megtakarítások értéke szorosabban követi a gazdaság növekedést. Ráadásul személyre szóló, tehát mindenkinek a sajátja, és nem pusztán egy ígéret, hogy a közösből majd járni fog valamennyi.

Jelentkezzen díjmentes és független tanácsadásunkra!

Számíthat ránk a pénzügyekben az élet legtöbb területén. Ossza meg velünk elképzeléseit, és segítünk megtalálni azt, ami a legkedvezőbb megoldást nyújtja Önnek.
Ez történik,
miután jelentkezik

További cikkeink